A szabadgyakorlatok alapformái akkor válnak erősítő hatású alapformákká ha általuk jelentős külső ellenállást küzdünk le, vagy külső hatásoknak ellenállunk izomerő kifejtés segítségével. Az izmok többféle módon fejthetnek ki erőt. Kifejthetik az erőt:
1. az izomhas összehúzódásával, ez a dinamikus, vagy izotóniás izomműködés. Pl. hanyatt fekvésből törzsemelés a gravitációs erővel szemben,
2. az izom hosszának megváltozása nélkül, ezt nevezzük statikus, vagy izometriás izom-működésnek, pl. a fekvőtámasz,
3. az összehúzódott izom megnyúlásával, ezt engedő, vagy pliometriás izom-tevékenységnek nevezzük, pl. a függeszkedés lefelé.
Az izotóniás és az izometriás működés keveréke az intermediális izomműködés, amikor dinamikus gyakorlat végrehajtása közben mozgás szünetet tartunk, pl. guggoló állásból lassú térdnyújtás, hajlított állásban mozgás szünet, majd térdnyújtás szögállásba.
Az izomerő-kifejtés három megjelenési formáját különbözteti meg az edzéselmélet. Ezek a maximális, a gyorsasági és az állóképességi erőkifejtés.
A maximális erő az az erőkifejtés, amire az ideg-, izomrendszer legnagyobb mértékű, akaratlagos összehúzódással, feszüléssel képes.
A gyorsasági erő jelentős ellenállások leküzdése nagy sebességű izom összehúzódás révén.
Az állóképességi erő, vagy más szóval az erő-állóképesség a szervezetnek az elfáradással szembeni ellenállása a hosszan tartó erőkifejtés során.
Az általánosan és sokoldalúan képző, határozott formájú gimnasztikai gyakorlatok végrehajtása során maximális erőkifejtés ritkán fordul elő. A gyakorlatok nagyobb része állóképességi, vagy gyorsasági erőkifejtéssel járó dinamikus izomtevékenység, kisebb része statikus izomműködés.
Az erősítő hatású alapformák alkalmazása során fontos szempont, hogy az agonista és az antagonista izmok erőgyarapítása párhuzamosan, harmonikusan, a fokozatosság elvének érvényesülésével történjék.
Az izomerő fejlesztést mindig célirányosan, a tipikus sportági mozgások és a teljesítmény szabta mértékben kell végezni. Az öncélú, tervszerűtlen erősítés az izmok megrövidüléséhez, az ízületek mozgáshatárának csökkenéséhez vezet.
Az izomerő fejlesztést és az izomnyújtást szintén párhuzamosan kell végezni úgy, hogy a mozgástechnika eredményes végrehajtásához szükséges hajlékonyság, ízületi mozgékonyság és a gyorsaság a felkészítés minden szakaszában megerősíthető legyen.
Felhasznált irodalom: Erdős István :Gimnasztika (jegyzet). Budapest, 1991.
A Testnevelési Főiskola Továbbképző Központ gondozásában.
A szabadgyakorlatok alapformái akkor válnak erősítő hatású alapformákká ha általuk jelentős külső ellenállást küzdünk le, vagy külső hatásoknak ellenállunk izomerő kifejtés segítségével. Az izmok többféle módon fejthetnek ki erőt. Kifejthetik az erőt:
Tetszett a cikk?



