1. Általános és speciális gimnasztika szer nélkül.
2. Gimnasztika kéziszerekkel, segédeszközökkel.
3. Különböző szerek dobása, vetése, hajítása.
4. Különböző nyúló, rugós ellenállások legyőzése.
5. Társas erőfejlesztő gyakorlat.
6. Páros küzdőgyakorlatok szabadon és szerrel.
7. Természetes gyakorlatok.
8. Speciális erőfejlesztés eszközökkel.
9. Különböző kiegészítő sportok és testgyakorlatok terhelést növelő adagolással.
10. Reaktív (pliometriás) gyakorlatok.
11. Munkavégzés nehezékkel, ellenállás növelésével.
Elterjedt vélemény, hogy az erőfejlesztés veszélyezteti a fiatalok egészségét, főleg a gerincoszlop károsodása révén. Ha az erőfejlesztő gyakorlatokat módszeresen építjük fel, nem fordulnak elő sérülések. A maximális erőkifejlődésre törő súlyzós edzést 14 éves kor előtt éppen az említett veszélyek miatt nem ajánlatos.
A 10-14 évesek erőfejlesztésében a hangsúlyt a sokoldalú képzésre kell tennünk. A gyakorlatokban a külső ellenállást főként a saját testsúly adja. A sportszerek közül a homokzsákot, a medicinlabdát, a nyújtórudat részesítsük előnyben. A sokoldalúan, jól megalapozott szervezet jobban, eredményesebben alkalmazkodik majd a súlyzós edzésekhez, súlyemeléshez.
A nagy ellenállású, maximális erőt követő gyakorlást orvosi vizsgálat előzze meg.
A gerincoszlop sérülései - tapasztalatok szerint - a következő okokra vezethetők vissza:
· az erőgyakorlat hibás, technikailag kialakulatlan végrehajtása,
· megalapozatlan, átmenet nélküli, nagy terjedelmű terhelések, általános és speciális bemelegítés hiánya,
· a sportoló felkészültségét meghaladó terhek, ellenállások, vetélkedés szokatlanul nagy súllyal,
· gondtalanul előkészített, hibás sportszerek.
Mivel ezek szubjektív okok, kiküszöbölhetők!!!
Az erőgyakorlatok helyes végrehajtási módjának kettős szerepe van: elősegíti az erőnövelést és mérsékeli, illetve kiiktatja a sérülést. A gyakorlatok oktatásában gondosan be kell tartani a metodikai követelményeket.
Az általános és részben speciális erőfejlesztés legismertebb formái: szakítás, lökés, súlyfelvétel, fekvenyomás, térdhajlítás gyakorlatok. Ezekben lehet maximális erőt kifejteni.
Megtanulásukban a következő alapelveket kell figyelembe venni:
· az erőgyakorlatok durva formáját (durva koordinációs szakasz) segédeszközzel, könnyebb sportszerrel gyakorolják, tanulják a kezdők,
· az egyes végrehajtásmódok tanulásakor a kezdősúly addig ne változzon, amíg a helyes technikát meg nem szilárdította a sportoló,
· a továbbiakban a súlyt, a tárcsákat olyan mértékben emeljük, hogy helyes, változatlan, megszilárdított technikával 4-6 ismétlést tudjon a sportoló végrehajtani.
Irányadóként a kezdősúly megválasztásakor a következők szolgálhatnak:
· szakítás, súlyfelvétel, lökés esetében a testsúly 30-40%-a,
· térdhajlítás (súlyzó a vállon) esetében a testsúly 50-60%-a,
· fekve nyomás esetében a testsúly 40-60%-a.
Ha a kezdő a felsorolt iránymutatók alapján megválasztott súllyal csak erőlködve tudja végrehajtani a gyakorlatot, akkor annak csökkentését javasoljuk.
Elterjedt vélemény, hogy az erőfejlesztés veszélyezteti a fiatalok egészségét, főleg a gerincoszlop károsodása révén. Ha az erőfejlesztő gyakorlatokat módszeresen építjük fel, nem fordulnak elő sérülések. A maximális erőkifejlődésre törő súlyzós edzést 14 éves kor előtt éppen az említett veszélyek miatt nem ajánlatos.
Tetszett a cikk?



