A láb nyújtó hatású mozgásai a csípő-, a térízületekben és a lábfej ízületekben jönnek létre a különböző hajlító és feszítő , közelítő és távolító, valamint a forgató izmok működése révén.
Ezek a mozgások:
- a láblendítés és lengetés,
- a lábkörzés
- a lábhúzás,
- a lábszár lendítése és
- a bokahajlítások.
A láblendítés és lengetés a csípőízületben, az agonista és antagonista izmok működése nyomán létrejövő mozgások. Végezhető a harántsík mentén előre és hátra, ilyenkor a csípőhorpasz izom, a szabóizom és azok szinergistái, valamint a nagy farizom felváltva húzódnak össze és lazulnak el, valamint végrehajtható az oldalsík mentén oldalra és a test előtt keresztbe.
Ezt a mozgást a comb távolító és a csípőhajlító izmainak váltakozó összehúzódása és ellazulása hozza létre. Előre és oldalara lendítéskor legyen nyújtott a térd. Hátra lendítéskor a térd behajlítható. Tempója közepes és élénk. Kiinduló helyzetei: a hanyatt és oldalfekvés, a térdelőtámasz, a lebegőállás támaszkodással, illetve támaszkodás nélkül.
A lábkörzés tulajdonképpen ellipszis pályán végzett láblendítés. Létrehozásában minden csípőizom részt vesz, mert hol emelik, hol ? közel vízszintes síkban ? mozgatják a lábat, hol fékeznek, hol pedig ellazulnak. A körzés indítható előre és hátra, s különböző magassági fokban hajlítható végre. Tempója közepes, ritmusa hasonló a karlendítések ritmusához. Kiinduló helyzetei: oldalonfekvés, lebegőállás támaszkodással és támaszkodás nélkül.
A térd és lábhúzás passzív nyújtó hatású alapforma. A csípőízület mozgékonyságának növelésére, a combizmok nyújtására szolgál. Élénk tempójú utánmozgással, vagy huzamos ideig tartó húzással végezhető. Végrehajtható állásban, fekvésben. A saját kar erőkifejtésével, vagy társ segítségével.
A lábszárlendítés a térdízületben, a hajlító és a feszítő izmok összehangolt működése révén jön létre. Tempója élénk. A térd hajlításakor a combfeszítő izmok nyúlnak meg, feszítésekor pedig a hajlító izmok lazulnak el. Önálló alkalmazására ritkán kerül sor, inkább más mozgással együtt kerül végrehajtásra.
A bokahajlítások a bokasérülés megelőzésének és gyógyításának fontos eszközei. Az anatómia terminológiája szerint a boka normál állása esetén a lábfej és a lábszár derékszöget alkot.
Ezért nevezi az anatómia a boka mozgásait pl. talpi hajlításnak, vagy lábháti hajlításnak. Köznapi nyelven a boka talpi hajlítását láb lefeszítésnek, lábháti hajlítását hajlításnak, vagy "pipálásnak" nevezik. A boka oldal irányba is hajlítható a közelítő és a távolító izmok segítségével. A hajlítások folyamatos összekapcsolása lábfejkörzést eredményez.
A nyújtó hatású alapformák szabadgyakorlatok, bot, ugrókötél, kézsúlyzó, tömött labda, homokzsák felhasználásával, valamint pad és bordásfal gyakorlatok formájában egyaránt elvégezhetők.
Felhasznált irodalom: Erdős István :Gimnasztika (jegyzet). Budapest, 1991. A Testnevelési Főiskola Továbbképző Központ gondozásában.
A láb nyújtó hatású mozgásai a csípő-, a térízületekben és a lábfej ízületekben jönnek létre a különböző hajlító és feszítő , közelítő és távolító, valamint a forgató izmok működése révén.
Tetszett a cikk?



