2. Ingersűrűség
3. Időtartam
4. Terjedelem
Ingersűrűség:
Az inger sűrűsége a terhelési és pihenési fázis közötti időbeli viszonyt jelzi az egyes edzéseken, edzésperiódusokban. Az edzés céljától, feladataitól függ az ingersűrűség meghatározása, amely egyben az ingerintenzitás- és az ingeridőtartam-mutatókhoz igazodik. Az ingersűrűség jellemzi a terhelés és pihenés egymást követését. Az optimális ingersűrűség szavatolja a terhelés hatékonyságát és megelőzi a sportoló idő előtti kimerülését.
Az erő és a gyorsasági erő szubmaximális intenzitású fejlesztésekor az egyes ingerek (gyakorlatok) vagy rövid ingerszériák között 1-5 perces pihenőszünetet kell tartanunk. Amennyiben a terhelés szerkezete az edzésen intervallumos, akkor a következő szempontok alapján járjunk el:
· csak a terhelés és pihenés megfelelő egymásutánisága nyújt optimális edzéshatást,
· a terhelések közötti szünetidő rendszerint annál hosszabb, minél magasabb az ingerintenzitás, minél hosszabb az ingertartam az edzésen belül,
· ha növekszik a teljesítőképesség, akkor emelhető az ingerintenzitás, illetve a közbeiktatott pihenőidő rövidíthető.
Időtartam:
Ingeridőtartammal jelöljük az egyes izolált inger hatásának tartalmát. Ezt a jelölést adjuk az erőedzésben egy széria időtartamának, ciklikus gyakorlatokban egy terhelési fázis időtartamának. Az ingeridőtartam - más terhelési összetevőkkel kölcsönhatásban - befolyásolja az edzéshatás nagyságát, az edzéshatás irányát, jellegét.
A gyorsasági erőt és kifejezetten a gyorsaságot fejlesztő edzésben az ingeridőtartam olyan legyen, hogy közben ne következzen be lényeges teljesítménycsökkenés. A teljesítménycsökkenést a fellépő fáradtság váltja ki. Ezt jelzi a meghosszabbodott kontrakciós idő, a csökkenő mozgásfrekvencia, a beszűkülő mozgásterjedelem. Az erőállóképességi edzésben törekedjünk arra, hogy speciális gyakorlatokkal növeljük a szervezet fáradás elleni állóképességét.
Terjedelem:
Az edzésterjedelmet az edzésben alkalmazott valamennyi inger időtartamával, illetve az ismétlések számával (ezen belül más teljesítménymutatókkal) határozzuk meg. Az elvégzett edzésmunkát csak akkor lehet értékelni, ha egyes intenzitástartományok alapján regisztráljuk a terjedelmet. Így lehetőség nyílik az egyes relatív intenzitásának %-os meghatározására, helyesebben becslésére:
ahol a relatív intenzitás, az intenzíven teljesített edzésadagok és az edzésen végzett összmunka.
A meghatározott (szükséges) intenzitású inger akkor hatásos, ha meghatározott (szükséges) terjedelemmel rendelkezik. Még a nagy intenzitású ingereknek sincs edzéshatásuk, ha túlságosan rövid ideig tartanak és nem érik el a szükséges ismétlésszámot, ha tehát nem jellemzi az edzésingert a szükséges terjedelem. Számításba kell venni az egyes edzésterhelések kiszabásakor a heti edzésszámot is. Ebből a szempontból szabály az, hogy a következő edzésig a sportolónak feltétlenül ki kell pihennie magát.
Az edzettség emelésének lényeges követelménye a heti edzésszám ésszerű növelése. A napi egyszeri edzés alapkövetelmény az élsport utánpótlási tartományában az ifjúságiak körében is. A gyakori edzések azonban önmagukban nem teljesítményfokozó hatásúak. A napi edzés akkor eredményes, ha az edzések terjedelmükben és intenzitásukban elérik a szükséges szintet.
A terhelési összetevők aránya:
| Intenzitás | Terjedelem | Szünet (két terhelés között) |
| azonos | azonos | változó |
| azonos | változó | azonos |
| változó | azonos | azonos |
Ez a séma megfelel annak a terhelési alapelvnek, hogy egy edzésen belül az alapvető terhelési összetevők közül csak az egyiket lehet megváltoztatni (emelni).



