Az edzettség edzés- és versenyterhelés hatására kialakuló állapot, speciális sportbeli teljesítőképesség. Az edzettség a legátfogóbban és legközvetlenebbül valamilyen fizikai teljesítményében (általános edzettség) vagy meghatározott tevékenységben, sportbeli teljesítményben (speciális edzettség) fejeződik ki.
Az edzettség abba az irányba változik, amelyikbe az edzés tereli. Az edzettséget az összetevők hierarchiájaként fogjuk fel. Az egyes összetevők szoros kölcsönhatásban érvényesülnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ismert, önállóan is fejleszthető összetevők fejlődése, a fejlődés irama, abszolút szintje szoros összefüggésben van a teljesítményváltozással. A kapcsolat szorossága azonban a speciális (sportági) teljesítmény növelésével következetesen gyengül. Amikor a sportoló egyéni csúcsteljesítményhez ér el, akkor az edzettségösszetevők fontossága megváltozik, egyesek jelentéktelenné válnak. Például az ifi korban a vágtateljesítménnyel még szoros összefüggést jelző erőmutatók, felnőtt élvonalbeli vágtázóknál alacsony vagy jelentéktelen értékű korrelációs együtthatókká válhatnak. Más mutatók és más kölcsönhatások lépnek a helyükbe.
Élettani vizsgálatok azt mutatják, hogy míg ifiknél több fiziológiai jellemző - kiemelten a maximális oxigénfelvétel - a teljesítménnyel szoros összefüggést mutatott, addig felnőtteknél felborult, jelentősen megváltozott az eredetileg nyert összefüggésrendszer. Egyes mutatók összefüggése jelentéktelenné vált, míg másoké előre lépett. A teljesítményben szerepet játszó tényezők egyénileg jellemző módon lépnek kölcsönhatásba egymással és a teljesítménnyel.
Amíg a speciális teljesítőképesség nem ér el egy kellően magas szintet, addig a különböző egyéneknél fellépő alkalmazkodási folyamatok is sok közös vonást tartalmaznak. Ez az oka annak, hogy az ő esetükben indokolt az általánosítás, a normaképzés, az egymásközti összehasonlítás. Így például elvárható, hogy az erőállóképességi edzés növeli az erőképességet, az alapállóképesség fejlesztésére alkalmazott edzések emelik az egyén oxigénfelvevő képességét és az említett edzésprogramokban részt vevők között a javulást, a változást illetően pedig nincsenek nagy eltérések. Az edzettség emelkedésével az alkalmazkodások mindinkább sajátossá válnak, egyre erősebben érvényesül az edzettség összetevőit illetően az egyéni eltérés. Ennek megfelelően az élsportolók edzettségének becslése, mérése egyéni megközelítést követel.
Az élsportolóknál nyert mutatók ennek megfelelően nem alkalmasak általánosításra. Ha például egy olimpiai bajnok kajakozó magas oxigénfelvevő képességgel rendelkezik, ez nem lehet norma a többi kajakozó számára.
Az élsportolók legfőbb mértéke a versenyteljesítmény.
Az élvonalba jutás edzésidőszakában az edzéstartalmak fokozatosan változnak specifikussá. A gyakori versenyzés tovább erősíti ezt a folyamatot, a teljesítmény-összetevők és a teljesítmény közötti összefüggés átalakulását.
Edzéselméleti alapelv az, hogy folyamatos edzés, az egyén teljesítőképességéhez szabott növekvő terhelés kedvezően befolyásolja az edzettséget. Az edzettségben létrejött változás azonban nem jelentkezik törvényszerűen a teljesítményváltozásban.
Az edzettség és versenyteljesítmény javulása, változása tehát fáziseltolódással jellemezhető. Erre az elvre épül részben az edzéselv periodizálása is, a követelmény, hogy meghatározott súlyponteltolódások következzenek be az egyes időszakokban. Erre az eltolódásra utal az a követelmény, hogy a teljesítmény egyes összetevőit időszakonként hangsúlyosan kell fejleszteni, még akkor is, ha ez a versenyteljesítmény átmeneti gyengüléshez vezet. Az edzettség tehát egyrészt komplex cselekvőképesség kifejeződése, másrészt számos, rendszerint jól kimutatható összetevő kölcsönhatására épül.
Teljesítmény összetevői: teljesítőképesség - képzeleti feladatok, teljesítőkészség - nevelési feladatok.
1. Motorikus tényezők (kondicionális és koordinációs képességek stb.),
2. Fiziológiai összetevők (különböző funkciók szintje, összefüggései stb.),
3. Pszichés változások (személyiségjellemzők, társas kapcsolatok stb.),
4. Alkati összetevők (hosszúság, szélesség, körméretek, testzsír, fajsúly stb.).
Az edzettségi szint, állapot ezen kölcsönhatásoknak minőségi megjelenése.
Meghatározó követelmények a jó teljesítményhez: az összetevők kölcsönhatása, azok mindenkori fejlesztése, azok sportágsajátos viszonya.
Teljesítmény-összetevőn a sportoló személyéhez kapcsolódó, edzéssel befolyásolható tulajdonságot, illetve tulajdonságok együttesét értjük, amely meghatározó szerepet játszik az adott sportteljesítményben.
A sportteljesítmény elemzésében két alapvető összetevőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a sportoló teljesítőképessége, a másik pedig a teljesítőkészsége.
Teljesítőképességen a fizikai képességet (erőt, mozgásgyorsaságot, állóképességet, hajlékonyságot stb.), továbbá a sportág technikájában, taktikájában nyújtott teljesítményeket és a technikai, taktikai készségeket, végül egyéb ismereteket, értelmi képességeket, illetve ezek együttesét értjük.
A sportoló teljesítőkészsége tükrözi az edzőjéhez, továbbá sportágához, környezetéhez, életrendjéhez való viszonyait. Ennek megfelelően a teljesítőkészség átfogja a sportoló sportolási (edzési, versenyzési) indítékait, amelyek segítségével kész mozgósítani a rendelkezésére álló energiákat.
A nevelő, edző személyiségének három alapvető összetevőjét emeljük ki. Az első lényeges személyiség-összetevő a pedagógusnak a sportolóval szembeni állásfoglalása. A sportolók a pedagógus valamennyi tettében, intézkedésében számba veszik, önkéntelenül is figyelemmel kísérik a velük szembeni nevelő állásfoglalást. Elvárják edzőjüktől, hogy képviselje érdekeiket, fejlessze tudásukat, tegyen meg mindent fejlődésük érdekében.
A pedagógus személyiségének másik fontos összetevőjeként a saját munkájával szembeni állásfoglalását tekintjük. Ez a vonás a lelkiismeretes edzői munkában jut kifejezésre. Abban, hogy örül tanítványa sikerének, rendszeresen készül az edzésekre, távlatokban gondolkodik. Az ilyen tapasztalatok önkéntelenül hatnak a sportoló morális értékeinek kedvező alakítására.
A harmadik számottevő edző-nevelői személyiségvonás közvetlenül hat a sportoló személyiségének formálására. Ez a nevelő állásfoglalása a bennünket körülvevő világ jelenségeivel kapcsolatban.
A teljesítőkészség kedvező alakításának döntő feltétele, hogy az egyén rendelkezik-e olyan pszichikai tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik a fárasztó, nagy terhelésű edzések, versenyek elviselését.
A tudományos kutatás egyik időszerű feladata, hogy az említett kölcsönhatásokat felfedje. Így válik lehetővé a nevelő, képző hatások tudatos alkalmazása és az edzésmunka hatékonyságának növelése. A maximális izomerő fejlesztésének legfőbb módszere a maximális izomfeszítéssel végzett erőgyakorlat. Ebben a módszerben a pszichikai tényezőnek döntő szerepe van, mert a versenyző tudatos, maximális erőfeszítése nélkül nem érhető el a kívánt lehetséges erőfejlődés. Megfelelő figyelemösszpontosítás nélkül nem jöhet létre a kívánt edzéshatás, nem növelhető maximálisan az erőkifejtés. Így egymást feltételezve, egymással kölcsönös összefüggésben valósítható meg a nevelési, képzési feladat.
Az edzésben is érvényesül a képzés és nevelés egysége. Ez a hagyományos követelmény különösen előtérbe kerül a modern sportban. Az edzőnek tehát az a feladata, hogy a teljesítőképesség és a teljesítőkészség között fennálló kölcsönhatásokat felismerje, és ezeket a teljesítményfokozás érdekében tudatosan és következetesen felhasználja.
Az edzettség edzés- és versenyterhelés hatására kialakuló állapot, speciális sportbeli teljesítőképesség. Az edzettség a legátfogóbban és legközvetlenebbül valamilyen fizikai teljesítményében (általános edzettség) vagy meghatározott tevékenységben, sportbeli teljesítményben (speciális edzettség) fejeződik ki.
Tetszett a cikk?



