1. természet erői,
2. higiéne,
3. testgyakorlatok,
4. versenyek,
5. szakismeretek,
6. pszichológiai eszközök,
7. ellenőrzések, értékelések,
8. magaslati edzés,
9. masszázs, orvosi támogatás.
10. káros: dopping,
11. egyes természeti erők
12. higiéne hiánya.
8. A magaslati edzés
Az 1500 méteren felüli magasságot nevezzük magaslatnak. Magaslati platók:
· 2400 m,
· 4000 m,
· 4000 m felett (4-7000).
| Magaslat | Légnyomás | PO2 Külső levegő | PO2 alveolaris levegő |
| Tengerszint | 760 Hgmm | 158 Hgmm | 100 Hgmm |
| 1500 m | 630 Hgmm | 132 Hgmm | 85 Hgmm |
| 3000 m | 520 Hgmm | 111 Hgmm | 61 Hgmm |
| 4500 m | 430 Hgmm | 90 Hgmm | 48 Hgmm |
| 6500 m | 330 Hgmm | 62 Hgmm | 36 Hgmm |
7000 méter felett az ember nem bírja szabad tüdővel.
Legfontosabb inger: a csökkent légköri nyomás. Megváltoznak a nyomásviszonyok a szervezeten belül és kívül. Például a sejtekben az oxigén nehezen diffundál át a nyomáskülönbség miatt. Ingert jelent a szervezet számára:
· ritkább levegő,
· hőmérséklet csökkenése ( 100 m-ként 0,5-1*C páratartalomtól függően),
· levegő nedvességtartalma (tengerszinthez viszonyítva a páratartalom 2000 m-nél 50%-os, 4000 m-nél 25%-os. 2000 m-ként a felére csökken),
Ultraibolya sugárzás megnő és kismértékben csökken a gravitáció is.
A légzőmozgások könnyebbé válnak magaslaton, így jobban tágul a tüdő, megnőnek a belső légterek, reakció csökken, a mozgáskoordináció romlik. Javul az oxigén-kihasználás. Nő a vérmennyiség. A pulzusfrekvencia először emelkedik, majd csökken. A vérnyomás általában rendeződik. Megjelennek a kiszáradás formái, bőrgyulladások jelentkezhetnek. A haemoglobin mennyisége megnő. A vér sűrűbbé válik, nátrium-kálium transzport arányváltozása történik, vér pH savas irányba tolódik el, és az izomkontrakció csökken.
Káros hatások:
· hegyi betegség (hányinger, rosszullét, fejfájás már alacsonyabb magasságban is; nincs probléma, ha 2-3 napon belül rendeződik)
· anaemiás hypoxia (vérszállító szervek nem tudják szállítani az oxigént * légszomj, tartós rosszullét, ha 3-4 napon belül nem rendeződik, akkor le kell vinni a sportolót),
· stagnáló hypoxia (szövetek tágulása, keringés gátlása),
· tüdővizenyő (tüdőben lévő vizesedés kb. 2000 m felett).
Programok: magaslatra két okból érdemes felmenni:
1. verseny előtt (szervi kapacitások kihasználása),
2. tengerszinten nagy intenzitású terhelés előtt.
Magaslatra úgy kell készülni, hogy annyi a leépülési idő, mint a felépülési idő. Ha 4 hétig van fenn a sportoló, akkor 4 hétig tart. 3-4 hétnél kevesebb időre nem érdemes magaslati edzést tervezni. 1000 méteres szintkülönbség esetén 1 hét alkalmazkodási idő szükséges (2000m-en 2 hét, 3000m-en 3 hét..stb).
1. hét terhelése: aerob jellegű, nem túl intenzív munka szoktató jelleggel.
2. hét terhelése: vegyes módon, aerob jellegű terhelés, mely a maximális zónába felmegy. Ismerkedés jelleggel anaerob terhelések, azonban ha nagyon “fölborítja” a versenyzőt, inkább még csökkenteni érdemes.
3. hét terhelése: legkeményebb sportágspecifikus terhelés (anaerob-aerob).
4. hét terhelése: pihentető, csökkent terhelés, aerob jellegű munka nagyobb mennyiségben. Megszilárdító munka.
A tengerszint feletti magassághoz szoktatás során kétfajta alkalmazkodás lehetséges: rövidebb távú (14 napig való fenntartózkodás esetén (2400-ig); vér pH, pulzus, parasympathicus változások) és hosszabb távú (3-4 hét). 2500 m-ig viszonylag könnyű alkalmazkodás; 2500-4000 tartós alkalmazkodás; 4000-7000 nem szokás edzeni, tartós ottélés szükséges. Életkori javaslatok: serdülőkor 1000-1400 m, ifjúsági kor 1800-2000 m, 17-18 éves korban már felnőtt szint.



