A tűz csiholása, máskor pedig elfojtása egyaránt nehéz feladat lehet. Az úgynevezett „tűzháromszög” kimondja, hogy egy időben három feltétel kell az égéshez: - éghető anyag, - levegő (oxigén), - szikra vagy hő.

A tűz

A tűz csiholása, máskor pedig elfojtása egyaránt nehéz feladat lehet. Az úgynevezett „tűzháromszög” kimondja, hogy egy időben három feltétel kell az égéshez:
- éghető anyag,
- levegő (oxigén),
- szikra vagy hő.

Tűzgyújtásnál a feltételek bármelyikének hiánya okozza a gondot, míg a tűz eloltásánál éppen valamelyik feltétel megszüntetésére kell törekedünk!

A gépjárműveknél ugyanúgy érvényes ez az alapszabály mint az erdei sportokat űzőkre jellemző, fával táplált tüzek esetében.

Kedvezőtlen körülmények között csak nedves, vagy szennyezett állapotban találunk éghető anyagot, s ezért nehéz a tűz meggyújtása. A tűzgyújtáshoz módszeres kereséssel találhatunk száraz gyújtóst. Pl. erős időszakban a fák ágainak végén elszáradó gallyak gyakorta megmentik a helyzetet. Máskor az ágak behasogatásával segíthetjük a tűzgyújtást, lényeg, hogy minél szárazabb apró „gyújtóst” gyűjtsünk. Táborozások alatt célszerű készletet felhalmozni az erős időjárásra gondolva.

Az előkészített gyújtós segítségével (kedvezőtlen nedves időben) először kis tüzet rakjunk és csak az égés beindulását követően tápláljuk a tüzet nedves, illetve nagyméretű fával. Gyakori az a hiba, hogy rögtön nagy tüzet akarunk.

A szél szítja a tüzet, éppen ezért kell gondosan eloltani távozásunkkor. Hiányában viszont nehezen indul be az égés, ezért „legyezéssel vagy fújtatóval” segíthetjük azt. Az erős szél irányából védenünk kell a tűzhelyeket, ha az égés még nem indult be.
A tűzrakás helyének gondos kiválasztása hatékonyan segítheti a sütést, főzést, szárítkozás, melegedést. Ezzel egy időben megóvhatja a táborunkat a füsttől és a tűzveszélyes tovaterjedésétől.
Tüzet soha ne hagyjunk őrizetlenül, szükség esetén szervezünk tűzőrséget, távozásunkkor pedig gondosan oltsuk el (víz, homok, föld segítségével)!

Az ivóvíz

Az ivóvíz biztosítása sokszor komoly problémát jelenthet. Ha egyáltalán nincs ivóvíz a közelben, akkor a víznyerő eljárások egyikével kell szert tenni rá.

Az ivóvíz hiányának megelőzése az első feladat. Ez a víz gyűjtésével és tárolásával oldható meg. A csapadékból nyert víz (normális körülmények között) iható, tiszta. Ha esőzésből szeretnénk vizet gyűjteni, akkor a szükségletnek megfelelő nagyságú tárolóedényre van szükségünk. Akár vízhatlan fólia, műanyag zacskók segítségével is tárolóhelyet teremthetünk ha a terep mélyedéseit kihasználjuk vagy a célnak megfelelően kialakítjuk. A csapadék felfogása a következő feladat. Ebben is nagy segítség lehet a vízhatlan fólia, hiszen a lehető legnagyobb vízgyűjtő felület kialakítása a célunk. Kihasználhatjuk a védtetők, háztetők felületeit és azokat a természetes vízgyűjtő alakzatokat, amelyek egyébként is gyűjtik terelik a vizet.

Szükség esetén a harmatként képződő és lecsapódó vizet is felhasználhatjuk, összegyűjthetjük. A gyűjtésre, szivacsszerű tulajdonságukat kihasználva, legalkalmasabb a nedvszívó szövetek. Adott esetben a harmatos felület lezárása, lesöprése is eredményhez vezethet! A kietlen sivatagokban alkalmazható víznyerési módszer, amikor a hideg fölbe ásott üreg fölé átlátszó fóliát terítünk és annak belső falára a napsütés hatására kicsapódó nedvességet összegyűjtjük. Az összegyűjtést egyetlen, a fólia közepére helyezett nehezékkel biztosíthatjuk, a legmélyebbre nyúló pont alá kell elhelyezni a gyűjtőedényt.

Tárolás: Az összegyűjtött vizet lehetőleg hűvös helyen, zárt tartályban tároljuk.

Ha szilárd halmazállapotú formában hullik, vagy képződik a csapadék (hó, jég, zúzmara, dér), akkor annak összegyűjtése nem nehéz feladat. Ezt követően azonban olvasztással és csírátlanítással kell ihatóvá tenni. Különleges felszerelések hiányában kihasználható a nap sugárzása, az olvadást sötét színű háttérrel gyorsíthatjuk. Fagypont alatti hőmérséklet esetén a századelő sarkkutatóinak módszerét követhetjük, akik kulcsaikba töltötték a havat, jeget és testük melegével olvasztották meg azt! A jeget az olvasztáshoz (akár a főzőeszközzel történőhöz is) érdemes a lehető legkisebb darabokra törni. Jó tudni, hogy a hó kristályos szerkezete folytán, lassabban olvad mint a jég!

Téli hétköznapok meggondolatlanságait tapasztalva írjuk le, hogy helytelen dolog a hó vagy jég szopogatása fogyasztása a szomjúságérzet csökkentésére. A „desztillált” hó, a víz-só arány megbontásával további kiválasztásra serkenti a vesét és ez a szomjúság fokozódásához vezet. Ezen túl – egészen friss havat kivéve – szennyezettnek tekintendő, továbbá alacsony hőmérséklete miatt (hurutos) gyomorbetegségeket okoz fogyasztása!

A víz felszíne felfogásánál sokszor eredményesebb megoldás a talajvíz mélységéig történő leásás. Az ásás helyének meghatározásához a domborzati formákat és a növényzetet vegük figyelembe. Ha nem fakad víz munkánk során, akkor a nedves talajt tegyük vászonba és csavarással sajtoljuk ki a benne lévő nedvességet.

Ha rendelkezésre áll a víz, akkor ihatóvá tétele elkerülhetetlen és létfontosságú feladat! A csapadékvízen kívül az összes más lehetőség (felszíni vizek, hó, jég, talajvíz) egészségi szempontból kockázatos. (Szennyezett, fogyasztásra alkalmatlan vízminőség!) Gyakori az is, hogy távoli területek ivóvizei a gyanútlan idegen számára gyomorrontást, betegséget okoznak. Ezt egyrészt a vízben lebegő szennyeződések okozhatják, másrészt a vírusok. A szennyeződésektől hosszú idejű ülepítéssel, vagy szűréssel szabadulhatunk meg. A szűréshez a természetben található és a nálunk lévő nagyokat kombinálva láthatunk hozzá. Minél több rétegen keresztül folyassuk át a vizet (ilyenek: a kavics, homok, faszén, gép, papír zsebkendő, szövetek stb). Kisméretű és igen hatékony vízszűrőt vásárolhatnak azok, akik rendszeresen szembesülnek ezzel a problémával.

A vízben lévő kórokozóktól, vírusoktól fertőtlenítéssel szabadulhatunk meg, ennek legegyszerűbb módja a forralás. Ajánlható módszer még a vízfertőtlenítő tabletták alkalmazása (pl. neomagonol). A tabletta oldódását követően közel 2 órás várakozási időnek kell eltelnie. Szorult helyzetben klórral, jóddal is fertőtleníthető a víz.

A sivatagi fóliás víznyeréshez hasonlóan, kondenzálással is ivóvízhez juthatunk, ha a forralás magában nem teszi élvezhető a rendelkezésre álló folyadékot. Ilyenkor a forrásban lévő folyadék felszálló gőzét kell felfognunk fedő, fólia, kendő segítségével.

Szerző: Dosek Ágoston, a Magyar Testnevelési Egyetem tanára és Lovasi Katalin
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.