Örvendetes módon az edzők, versenyzők érdeklődése és igénye nőtt az utóbbi időben a sportpszichológia által elérhető előnyök kiaknázása iránt. Ez örömteli folyamatot jelez, hiszen az érintettek - látva és tapasztalva a nemzetközi helyzetet - felismerik a rejtett tartalékok mozgósításának lehetőségét: a pszichés felkészítés szerepét.

Örvendetes módon az edzők, versenyzők érdeklődése és igénye nőtt az utóbbi időben a sportpszichológia által elérhető előnyök kiaknázása iránt. Ez örömteli folyamatot jelez, hiszen az érintettek - látva és tapasztalva a nemzetközi helyzetet - felismerik a rejtett tartalékok mozgósításának lehetőségét: a pszichés felkészítés szerepét. Ugyanakkor még mindig rengeteg tévhit, félelem, aggály és félreértés tapasztalható e téren. Sokéves gyakorlati munkám során több virágboltra való csokrot gyűjthettem ezekből. Bemutatásuk és a sportpszichológia műhelymunkába engedett bepillantás remélhetőleg segít eloszlatni a kételyeket és eligazítást nyújt e téren az érdeklődőknek.

"Az edző az első számú pszichológus"
Jó néhány edző úgy gondolja, hogy a pszichológus csak "belezavar" az edzői munkába, semmi szükség rá. A szakember segítségét úgy élik meg, hogy ha rá szükség van, akkor ők rossz edzők. Vagy esetleg "büntetésből" került a nyakukba. Esetleg félnek, hogy a sportoló "kifecsegi" az "intim", csak az edző-versenyzőre tartozó dolgokat. Kétségtelen, hogy a pszichológus sok információhoz jut, de ez számára eszköz a problémák megértéséhez és kezeléséhez. Köti a pszichológusi esküje, melynek a titoktartás ugyanúgy része, mint az orvosi munkának.

A kérdés másik része a kompetencia. Az edző - részben jogosan - úgy érzi, hogy pedagógiai-pszichológiai tevékenysége van a sportolóval, s nem is kevés. Világos, hogy a sportszakmai, nevelési, kutatási folyamatoknak ez a munka szerves része. A probléma ott kezdődik, amikor az edző nem ismeri fel a határokat, s olyan problémát is meg szeretne oldani, ami már nem az ő illetékességi körébe tartozik. A határok elkülönítését az edzői képzés minden szintjén meg kell tanítani, amit meg is teszünk. Tréfásan és komolyan: az ujját mindenki be tudja kötni, ha elvágta, de vakbélműtétre ugyen nem vállakozunk?

"Nincs önbizalma, akaratereje, kudarcos, letört, edzőmenő, döntő versenyen mindig ront, labilis, kiszámíthatatlan."
Ilyen s ehhez hasonló "címkékkel" érkezik (érkezhet) a sportoló. Küldheti edzője, családja, de jöhet magától is (velem valami baj van), jöhet mások példája nyomán (ha az xy-nak jót tett, akkor szeretném én is kipróbálni) vagy esetleg a válogatott keret szűrésén vesz részt. Jó tudni, hogy a sporpszichológiai ellátás ugyanolyan ambuláns keretek között zajlik az OSEI-ben, mint a többi szakrendelés. TB-kártya és személyi szükséges csupán... Az egyetem hallgatói a Pszichológia Tanszék munkatársaihoz fordulhatnak problémáikkal.

"Voltam pszichológusnál. Kitöltöttem egy csomó tesztet."
A pszichológusi munka első, fontos része a vizsgálat. Segítségével megbízható adatokat nyerhetünk különféle pszichés funkciókról. A vizsgálatok egy része papír-ceruza vagy számítógépes teszt, más része műszeres mérés. Sokszor a biológiai terhelhetőség megállapításával (spiroergometria) párhuzamosan is végeznek felméréseket. Mérhetők a személyiségjegyek, a szorongás, a sportteljesítmény motiváció, a figyelem terjedelme és tartóssága, a reakcióidő és még sok más egyéb faktor.

A pszichológusok gyakran használnak úgynevezett projektív teszteket. Ilyen például a színteszt vagy a rajzos feladatok. Segítségükkel közvetetten lehet lelki jelenségeket, állaptokat diagnosztizálni. Vizsgálhatók a csapaton belüli társasági kapcsolatok is.

"Azt mondta a pszichológus..."
A kapott eredményeket a pszichológus a sportoló számára visszajelzi. Fejlesztő célzattal, pozitív megerősítéssel. Természetesen annyit és olyan módon, amit a sportoló "elbír". Ez nem jelenti a gondok elkendőzését, de a kíméletlen élveboncolást sem. Nem szabad, hogy ítélkezés legyen benne. Inkább olyan ez, mint amikor a kutató a nagyító alatt megtalál bizonyos dolgokat s azt mondja: rendben, innen indulunk.

Itt beszéljük meg azt is, hogy mely információk adhatók ki az edzők számára. A tesztekkel kapcsolatosan is sok téves elképzelés, előítélet létezik. Értelmezésük komoly szakmai felkészülést, feladatot jelent. A laikusok számára néha érthetetlenek, megmosolyogni valónak látszanak. De amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatot végeztet, hogy ezek eredményéből következtessen a betegségre, azon senki sem csodálkozik, vagy mosolyog...

"Agymosás?"
A vizsgálatokat követően kerül sor a munka menetének megbeszélésére, hogy milyen módszerrel, rendszerességgel, mennyi ideig tart majd a felkészítő munka vagy terápia. Akarata ellenére senkivel sem lehet dolgozni. Fontos, hogy a sportoló részéről meglegyen az együttműködésre való hajlandóság, mert ez teszi ki a pszichológus-kliens közti 50-50% egyik felét.

A sportolók, mint egészségesek számára különféle fejlesztő programok, önismereti tréningek, autogén és mentál tréningek állnak rendelkezésre. A kisebb pszichés problémákkal küzdő sportolók számára klinikai pszichoterápiás módszerek nyújtanak segítséget. A munka elején a sportoló átéli a pszichoterápiás együttdolgozás élményét, megérti, hogy neki itt aktív szerepe van, s hogy szó sincs rábeszélésről, meggyőzésről vagy egyéb, a köztudatban elterjedt dolgokról.

Napjainkban a versenyeken már nincsenek nagy felkészültségbeli különbségek a sportolók között. A győzelem sorsa igen gyakran a pszichés kondíciókon múlik s azon, hogy a sportoló hogyan képes szabályozni, befolyásolni, megnyugtatni magát.

A másik fontos tényező a fejben lévő kognitív sémák állapota: ez azt jelenti, milyen "térképünk van az adott mozgásról. Az agyunk a mozgásokat illetően legtöbbször képekben gondolkodik. E képek megjelenítésével, változtatásával, a jó mozgássorok többszöri lejátszásával mentálisan is edzhetjük magunkat. A szakirodalom szerint 80%-ban a fejünkben dől el a mozgáskivitelezés milyensége. Ezt alátámasztja egy kicsit régebbi adat is: a szöuli olimpián az érmesek 86%-a használt valamilyen pszichológiai módszert felkészülése során és a versenyeken.

Milyen módszerrel és hogyan zajlik a spotpszichológusi munka?
A pszichológiai vizsgálatok eredményei alapján a segítség kétféle módon oldható meg: egyrészt úgy, hogy az edző és a versenyző a sportpszichológus által kapott információkat hasznosítja, alkalmazza az edzés és a versenyzés folyamatában, az emberi bánásmódban; másrészt a sportpszicholgus alkalmaz különböző pszichológiai felkészítési eljárásokat, módszereket.

Az önismeretet és ezen keresztül a személyiséget fejlesztő, a lelki problémák és betegségek, valamint az életvezetési zavarok leküzdésére számos pszichoterápiás (lelki gyógyító) módszer áll rendelkezésre. Ezeket a módszereket csak szakavatott pszichológus alkalmazhatja.

Az első interjú, az exploráció és anamnézis, illetve tesztek felvétele és kiértékelése után készül el először a diagnózis, majd utána a terápiás érv. A terápia történhet egyéni, pár-, család- és csoportos formában. Az alkalmak számától függően, az idejét tekintve lehet rövid és hosszú terápia. A pszichoterápia főbb módszerei:
- analízis (freudi, jungi, egyéni, csoprtos és egyéb tranzakciós módszerek);
- relaxációs eljárások (schultzi autogén tréning, jacobsoni progresszív relaxáció, reedukációs (mozgás-újranevelő) eljárások);
- imaginációs eljárások: katathym képélmény terápia, mentál tréning, aktív imagináció;
- hipnózis,
valamint egyéb módszerek és eljárások: (viselkedésterápia, fokális terápia, pszichodráma, koncentratív mozgásterápia, Gestalt terápia, kognitív pszichoterápia, testorientált pszichoterápia, neurolingvisztikai programozás (NLP) zene- és táncterápia, művészeti és festésterápia).

Az autogén tréning
A felsoroltak közül relaxációnak összefoglaló néven azokat az eljárásokat nevezzük, amelyek a pszichotónus áthangolása segítségével a pszichovegetatív egyensúly kialakítását biztosítják.

Az autogén tréning során a gyakorló egyén elsajátítja az önerőből történő koncentratív átkapcsolást a nyugalmi belső tónusra. Az egyén ezen a tanulási fokon válik képessé a szervezetét és pszichés működését akaratlagosan szabályozni.

Az imaginációs eljárások közül a mentális tréning a mozgáskészség kialakításában és csiszolásában, valamint a baleset miatti kényszerpihenő során alkalmazott kiegészítő eljárás. Gondolatban való, értelmi gyakorlást jelent, aminek lényege az elvégzendő mozgásnak időbeli, térbeli és dinamikai paraméterek szerinti minél pontosabb érzékletes elképzelése, koncentrált gondolati átélése. A mozgás képzete az ideomotoros reakció elve alapján a megfelelő izmokban mozgásimpulzusokat vált ki.

A katathym képélmény terápia során ellazított pszichofizikai állapotban regresszív élményszint érhető el. A hívóképre feltörő imaginációk képszerűen fejezik ki a személy tudattalan problémáit. A terápia során alkalmazott szimbólumokkal való műveletek, a tudattalan dinamikába való közvetlen beavatkozásra használhatók. A korrekciós élmény az alapja a magatartásváltozásnak és a gyógyulásnak.

A pszichodráma az élmény lejátszása, dramatizálása és a cselekvés megelevenítése révén idéz fel homályba merült indítékokat. Nem a lelki élet őstörténetét tárja fel, hanem a társas elvárásnak és a személyes igénynek a kompromisszumát munkálja ki. A dramatizálás lehetővé teszi a fantázia realizálódását.

A csoport-pszichoterápia lényeges feltételei, hogy a csoport verbális kommunikációra támaszkodik, az egyén mint a csoport tagja a kezelés alanya, és a csoport maga a terápiás tényező. A csoportanalitikus pszichotrápia során a verbális kommunikáció csoportasszociációt (képzettársítást) jelent. A csoportban "produkált anyag", a csoporttagok akciói és interakciói megfogalmazódnak, ezek értelmezést nyernek és a csoport tagjai tanulmányozzák őket. A beszélgetés tárgyi anyagát, témáját a pszichoanalízis alapelveinek megfelelően a tudatos és a nem tudatos jelentése szempontjából is feldolgozzák. A működés egy hálózatban (mátrixban) valósul meg, ami olyan pszichológiai helyzet, amelyben a tagok találkoznak, kommunikálnak és hatnak egymásra. Személyi, dinamikus és alap mátrixot különböztetünk meg.

A rogersi iskola lényege a személyközpontú pszichoterápia és nevelés. Pszichoterápiás szemléletének és módszerének három fő pontja:

1. a feltétel nélküli elfogadás,
2. empátiás (beleérző, belelélő) hozzáállás és annak kimutatása,
3. kongruens (hiteles, őszinte) viselkedés.

Elméletének lényege, hogy a személyiséget elsősorban a személyközi kapcsolatokban értelmezi. Központi fogalma az énkép, valamint ahogyan az ember önmagát megítéli, élményvilágát feldolgozza. A másik fontos elem az énideál, vagyis amilyenné az ember lenni szeretne. A teljes személyiség magában foglalja az organizmust, az énképet, az énideált és az önmegvalósító késztetéseket.

Remélhetőleg a módszerekbe nyújtott bepillantás tovább segítette a pszichológus munkájának megértését.
A hazánkban tapasztalható pszichés kulturáltság viszonylag alacsony szintje több okra vezethető vissza. Az ötvenes években nem volt pszichológusképzés, bár neves pszichológusok öregbítették a szakma nemzetközi hírnevét. Ami pedig az emberi temészetet illeti: mindenki jogosan érzi egy kicsit pszichológusnak magát, hiszen saját élményei vannak a lelki folyamatokról, a társas kapsolatokról. Mégis, ezeket a tapasztalatokat el kell különíteni a pszichológia tudományos művelésétől. Kiváncsiak vagyunk magunkra, de egyben félünk is, vajon mi derül ki? Milyenek vagyunk? Ez adja a sokszor tapasztalható bizonytalan érzések alapját. Az önmegismerés, önmegértés mélyítését sokszor nem könnyű felvállalni, pedig ez az út vezet a megismeréshez, az emberi kapcsolatok javítása felé.

"Biztos a vesémbe lát"
Szó sincs róla. A tesztek és eljárások segítségével rengeteg információt nyerhetünk, de a pszichológus nem mágus, nem varázsló. Sokan csodát várnak tőle, s az együttes munka során rájönnek: a pszichológiai segítség nem úgy működik, mint a bevett orvosság, amit elég lenyelni és majd hat.

Lehetőségek és veszélyek
Sokféle képzés, tanfolyam csalogatja az érdeklődőket színesebbnél színesebb programokra. Időnként nehéz eligazodni. Azt azonban jó tudni, hogy nem a szakemberek vezetésével zajló "pszichologizáló" rendezvények nagy veszélyeket rejtenek és iszonyű rombolást is előidézhetnek a problémákkal küzdő személyekben. Csak a szakmailag elfogadott és a Magyar Pszichológiai Társaság, valamint tagegyesületei által folyó rendezvényeket ajánljuk az érdeklődők figyelmébe jó szívvel. Óva intünk mindenkit például a Danell tréningtől, a dianetikától és a hozzá hasonló eljárásoktól. Ez nem pszichológia, sokszor igazi sarlatánság!

A pszichológia nem a többéves tapasztalat alapján kialakult edzői véleményt akarja megváltoztatni, hanem a megismerés folymatát lerövidíteni, elmélyíteni és a fejlesztési lehetőségeket felkínálni.

Az edzők pszichológiai kultúrájának emelése jó és hasznos dolog, amely a versenyek és edzések légkörében és eredményességében közvetlenül hasznosítható.

Dr. Lénárt Ágota
Egyetemi Adjunktus
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.