Az eredeti orosz bánya: Könnyű gőzzel!
A gőzfürdőzés szokása az északi népeknél nagyon is érthető. Már Lenin is megmondta annak idején: „K.rv. hideg van elvtársak!” Ez a tény előtte is, azóta is tény volt és maradt, csak Lenin óta tudjuk ezt mi is. A hidegben jó érzés melegbe bújni. A meleg, párás gőz az oroszoknál más, mint a finnek szaunája. Itt a főszerep a gőzé –a finnek inkább a száraz melegben vannak. Míg a finnek 100 fok körül, addig az orosz bányában 65-70 fok körüli meleg van, s kb. ugyanekkora százalékos a páratartalom is. Az alacsony hőfokon „nehezebb”, vagyis nagyobb szemcséjű a vízpára; nemhiába szól az oroszok kimondottan erre a helyre szóló köszöntése: „Könnyű gőzzel!”

Gyógyfürdés - gyógygőzölés
Már a 10. század körül említik, és elsődlegesen tisztálkodásra és gyógyulásra (régebben e kettő nem vált el szervesen egymástól) használták. Általában rituális használata mellett (betegségek ellen, esküvő előtt és után) rendszeresen is használták ezt a kis fa építményt a ház mellett. Gyakran itt mostak, vagy szárítottak bizonyos terméseket, például itt szárították a nyáron előkészített vesszőnyalábokat is, (oroszul venyik), melyet a bányában használtak. Régen nem vezették el a füstöt sem – akkoriban a „fekete gőzre” vagyis a füstös gőzre esküdtek. Ma már a füstöt kivezetik. A füst egyébként növényi eredetű volt, és valószínűleg pontosan tudták, mit jó égetni itt – ma már tudjuk, hogy a növényi füst erős baktérium ölő hatású lehet!Az eredeti orosz bányában, az urbanizált és alkoholba fojtott időszak előtt főleg gyógyteákat szürcsöltek az oroszok. (A rossznyelvek azt mondják, hogy azt is vodkával … és nem baj, ha hiszünk nekik.)
HarmoNet tipp: Mai program: Irány a szauna! >>
Rituálé a gőzben – orosz módra
A pucér emberek bementek a bányába. A forró gőzben először lent, a talaj szinten, majd kicsit feljebb, magasabb padokon ücsörögtek, úgy negyedórácskát, vagy többet. Fejüket erre a célra készült sapkácskával védték (gutaütés ellen, ahogy ők mondták). Ha úgy érezték, hogy elég, akkor kiugrottak kicsinykét a lékbe mártózni, vagy hemperegni az orosz hómezőben. (Esetleg merülni egyet a hideg vizes dézsában) Ez mindössze néhány másodpercig tartott, aztán irány vissza a bányába. Itt a visszamelegedést követően „megvesszőzték” a betérőt. A venyik, vagyis a vesszőköteg szolgált erre. Ezek leveles ágak, melyet nyáron leszedtek, szárítottak, télen pedig vízben áztatva „életre keltettek” és az orosz szaunában használtak. Alaposan átcsapkodták egymást (úribb helyen a személyzet csapkodta a betérőket) lepedőbe burkolták magukat, elszürcsölték teájukat (vodkájukat vagy sörüket) aztán felfrissülve távoztak. Általában heti egy napot – a tradíció szerint a szombatot – töltötték ezzel a programmal.
Mire jó a bánya?
A bánya elsődlegesen és leginkább társasági hely, ahol felmelegszik az ember. Kisimítja testét-lelkét. Az orosz nem „gyógyulni” megy be, bár tudatában van néhány alapvető dolognak. Tudják például, hogy a gyógytea fogyasztása a gőzben jótékony, hogy egyes problémákra más és más venyik csokréta jó. A nyírfa gallyak a legelterjedtebbek – nem csak azért, mert ebből van rengeteg, hanem azért mert ennek jótékony tisztító hatása a legkívánatosabb. De használnak fenyőtűs csokrot, vegyes csokrétát, tölgyet is.
Orvosi hatások – igazoltan:
A gőzben a kitágult pórusokon át megindul a méreganyagok távoznak, az izomrostok pedig a fáradtságérzetért jócskán felelős tejsavaktól szabadulnak meg. A növényi hatóanyagok segítik a bőr megtisztulását, a sejtanyagcserét. A bőr simább, üdébb, a lélek pedig ellenállóbb lesz az „élet hidege” ellen.



