A történelem első kenyerei még egyszerű, kovásztalan, lepény alakú kenyerek voltak.
A házikenyér rendszeres készítése csak a 14 század közepétől vált gyakorivá. Ennek hatására kezdtek az emberek törekedni a jobb minőségű kenyerek készítésére és kezdtek el új kemencetípusokat használni. Annyira népszerűvé vált végül, hogy a 16 századra már a háztartás alapfelszereléséhez tartozottak a készítéséhez szükséges eszközök. A középkorban még pici cipókat és zsemléket készítettek, a 17 századtól viszont nagyméretű kerek vagy szögletes kenyereket sütöttek.
A kenyérsütésből mi magyarok is kivettük a részünket oly annyira, hogy a 18-19. században az alföldi búzakenyér kiváló minőségével és hatalmas méretével egész Európában hírnévre tett szert.
A választék
Kenyérből a mai kor embere már kedvére válogathat ízlése, egészségi állapota szerint.

A fehér-, félbarna-, barna-, rozsos és egyéb kenyerek mellett ma már speciális táplálkozási igényeket is kielégítő termékek is kaphatók ilyen például a diabetikus és az alacsony fehérjetartalmú kenyér. Ezen kívül találkozhatunk vitaminokkal és ásványi anyagokkal pl. kalciummal, szelénnel, B-vitaminnal dúsított kenyérrel is.
HarmoNet tipp: Mi micsoda? A graham liszt >>
Milyen kenyeret vásároljunk?
Érdemes előnyben részesíteni a magas rosttartalmú kenyereket, hosszútávon ezek szolgálják az egészségünket, de természetesen időnként nyugodt szívvel kosárba tehetünk egy - egy fehér vagy „ál-barna” kenyeret is.
A félbarna vagy barna jelzésű kenyerek sok esetben a színezéstől (maláta) barnák, így a fehér kenyértől gyakorlatilag nem különböznek. Ha az összetevők között a maláta szó szerepel és / vagy a rozstartalom 15 % alatti akkor nem igazi félbarna kenyérrel van dolgunk. Tapinthatjuk, láthatjuk és szagolhatjuk is az igazságot. Az igazi barna kenyér tömörebb, sűrűbb tapintású, ha felvágjuk, láthatjuk benne a sötétebb korpadarabkákat. A valódi rozskenyér pedig jellegzetesen savanykás ízű, illatú és „laposabb”.

A kenyerek közül egészségünk megőrzésében a rozs-, korpás-, lenmagos-, grahamlisztből vagy tönkölybúzából készült kenyérnek van jelentős szerepe. Magas vitamin-, ásványi anyag-, rost tartalmúknál fogva értékes élelmiszereink. A tönkölybúzából készült kenyér fehérjetartalma ráadásul a többi kenyérhez képest szervezetünk számára jobban hasznosítható, a lenmagos kenyér pedig magas esszenciális zsírsavtartalma miatt értékes.
A burgonyás-, kukoricás-, magos kenyerek kalóriadúsak és fehérliszt az alapjuk, ezért ezek ritkán szerepeljenek az étrendünkben.
HarmoNet tipp: Házi kencék a kenyérre! >>
Néhány jó tanács
- Törekedjünk változatosságra! Így tudjuk legjobban kiaknázni a különböző kenyértípusok, gabonafélék előnyeit.
- Olvassuk el a címkét. Sokat elárulhat!
- Ne csak nézegessük a kenyeret. Ha megnyomva friss, ropogós hangot ad, a kenyér friss.
- Nem mindig a meleg kenyér a jó! A „frissen sült” érzést kapjuk tőle, de ez azt is jelenti, hogy melegen szállították, ami a bélzet szakadásához vezethet.
- Nem mindig a nagy a jó! A nagy térfogatú kenyerek sokszor tartalmaznak adalékanyagot, nagy pórusúak, morzsalékosak.
- A kenyeret ne tároljuk szellőzetlen kenyértárolóban, ez a kenyér penészesedéséhez vezethet. A legjobb, ha vízgőzzáró csomagolásban tartjuk.
- Hűtőben nem érdemes tárolni a kenyeret, mivel +6 és -6 között a leggyorsabb a kenyér öregedése.
- Fagyasztani viszont érdemes (főleg ha boltban ritkán jutunk kedvenc kenyerünkhöz). – 18 fokon hosszú ideig eltartható a kenyér. Szobahőmérsékleten engedjük ki.
Kreisz Andrea



