A betegségek némelyike – például a göbös golyva és a vérrögösödéssel járó Bürger-kór hatását mutató üszkös lábfej – ismeretlen azok számára, akik nem rendelkeznek orvosi szakképesítéssel. A többi viszont sajnos túlságosan is jól ismert mindenki számára, beleértve a múzeumban látható „hét mintáját”, egy tojásdad alakú emlődaganatot.
Robert Lansdown, a múzeum kurátora elismeri, hogy a tárlat felkavaró látvány, de szerinte erőteljes oktatási eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a közvélemény első kézből ismerje meg, hogyan hatnak az életmóddal kapcsolatos döntések, például a dohányzás vagy a zsíros étrend a szervezetünkre.

„Csak el kell olvasnunk a kiállítási tárgyak némelyike alatt látható feliratokat, hogy láthassuk, a személy dohányos vagy túlsúlyos volt” – mondja Lansdown. „Az emberekre tényleg nagy hatást gyakorol, amikor idelátogatnak. Gyakran csak a bőrük változására gondolnak, mivel az külsődleges, a belső szerveikre nem is gondolnak, pedig az emberélet során azok is rengeteget változnak. Az étrendünk és a testmozgási szokásaink nagyon sokat számítanak, és az emberek pontosan ezt láthatják itt a múzeumban.”
Lansdown azt is hozzátette, hogy a múzeum a legnagyobb tisztelettel kezeli a kiállítási tárgyakat, nem megfeledkezve arról, hogy azok egykor élő emberek testrészei voltak, melyeket nem szabad szenzációhajhász szórakoztatás céljából felhasználni.
„Természetesen így is rendkívüli, konfrontatív és élénk az emberek számára, de úgy működik, hogy lehetőséget biztosítson a tanulásra.”
HarmoNet tipp: A fakírok titka - átszúrt herék, nyelv és mellbimbó (képekkel) >>
Tanulás látás révén
A múzeum látogatóit fejhallgatókkal felszerelt elektronikus tárlatvezető eszközökkel látják el, melynek segítségével patológusok beszámolóit hallgathatják meg a kiállított tárgyakkal kapcsolatban.
Lansdown, aki középiskolai biológiatanárként dolgozott addig, amíg három évvel ezelőtt át nem vette a gyűjtemény igazgatását, elmondta, hogy amióta a múzeumot néhány hete megnyitották a nyilvánosságnak, a látogatók többsége idősebb volt.
„Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy őket többször érték már betegségek, és talán ismernek olyan embert, aki a betegségek valamelyikében szenved. Jóllehet eleinte meglehetősen megrázó élmény lehet, később jobban megértik a dolgot. Az általános közvélemény – csakúgy, mint a kórboncnokok és az orvosok – ezeket úgy tudják a legjobban megtanulni, ha látják.”
A kurátor elmesélte, hogy nemrég egy azbesztózisban (azbesztpor belélegzése következtében kialakuló visszafordíthatatlan tüdőszövet-károsodás) szenvedő ember jelent meg a tárlaton. A férfi jól ismerte a tüneteket és a betegség okát, de látni akarta, mi zajlik a testében.

Lansdown elmondta, hogy néhány látogatót felkavar a látvány, és a csoportos tárlatvezetésen részt vevő középiskolás diákok első megjegyzései között gyakran szerepel a „durva” és az „undorító” jelző. A legerősebb reakciókat általában az agy, a lábfej és a kézfej látványa váltja ki.
„Még senki sem ájult el, de elég sokan érezték, hogy közeledik a rosszullét, és ki kellett menniük egy kis friss levegőt szívni. Soha senki sem fásul bele a valódi emberi „mintadarabok” látványába, és nem is lenne jó, ha ez valaha bekövetkezne.”
A kiállított testrészek többsége a mai napig rendkívül életszerűnek tűnik, köztük egy kézfej is, amelyen csak az árulja el, hogy valami nincs rendben, hogy némi ráncosodás látható az ujjbegyek bőrén, mintha a tulajdonosa túl sokáig időzött volna a fürdővízben.
HarmoNet tipp: Gusztustalan, de nagyon hasznos gyógymód - a te gyomrod bírná? >>
Lansdown azonban elárulta, hogy a minták nagy része 50-60 éves, mivel a modern törvények alapján nehéz új testrészeket szerezni a kiállításhoz. Ennek ellenére a múzeum gyűjteménye teljesen átfogó, és az önálló audió tárlatvezetésnek köszönhetően nyitva áll a nagyközönség számára. „Mindig is azt szerettük volna, hogy az emberek hozzáférhessenek ehhez a szerintünk lenyűgöző forrásanyaghoz, és szerencsére mostanra teljesült a vágyunk” – mondja lelkesen a kurátor.
Medipress



