Az elhízás elleni küzdelemben nagy segítség lehet az önbecsülés, akinek magasabb, ritkábban kompenzál evéssel. Az alacsony társadalmi státusz nagyon könnyen vezet túlsúlyhoz azokban a társadalmakban, ahol korlátlan mennyiségű táplálék áll rendelkezésre. Talán nem véletlen, hogy az úgynevezett jóléti társadalmakban a kóros elhízás népbetegség, és az Egyesült Államok és Kanada vezeti a toplistát. A társadalmi rangsorban elfoglalt alacsony pozíció növeli a szorongást, amelynek csökkentése érdekében az érintettek evéssel kompenzálnak. A jelenséget most majmokon végzett kísérlettel bizonyították.Szorongunk, mint a majmocskák...
A majmok társadalmában ugyan olyan szigorú hierarchia van, mint az emlősöknél mindenütt, az embereknél meg kiváltképp. A kísérletet, amely nagyon jól szimbolizálta az emberi társadalmat, makákók között végezték. Ezek a majmok is áthághatatlan alá és fölé rendelő viszonyban élnek, a domináns egyedek pedig folyamatosan éreztetik alacsonyabb rangú társaikkal fölényüket. A csoport kevésbé domináns tagjai mindenben ki vannak szolgáltatva társaiknak, a rangsor alján állók így folyamatosan szoronganak, állandó stresszben élnek. Természetesen ők azok, akik jóval kevesebbet is esznek, és soványabbak, mint a feljebb lévők, ám ez a jelenség csupán addig áll, amíg az ennivaló korlátozott mennyiségben található meg. Ha a táplálék korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, a helyzet azonnal megfordul: az eddig sovány egyedek, akitől domináns társaik korábban elvették a szükséges ennivalót, nagyon hamar elhíznak, ha a csoport minden tagja annyit ehet, amennyit csak akar.
HarmoNet tipp: Elhízás, tunyaság - 12 bölcsesség, hogy ne így végezd! >>
Speciális kísérlet
Az atlantai Emory Egyetem kutatói Mark Wilson vezetésével makákókon végeztek kísérletet. Ennek keretében először megmérték minden nőstény majom súlyát, és megállapították helyüket a rangsorban. Ezután három héten keresztül az egész csapat számára biztosították a korlátlan mennyiségű, zsíros, tápláló ételt, amelyhez minden egyed zavartalanul hozzáférhetett. A domináns egyedek ezután sem ettek többet, mint korábban, ám azok a nőstények, akik a rangsor alján álltak, szó szerint zabálni kezdtek. Még éjszaka is tömték magukat, amikor a makákókra egyáltalán nem jellemző a táplálkozás. Az elnyomott egyedek egyértelműen a szorongást kompenzálták evéssel, és nagyon hamar elhíztak.

A jelenség az emberekre szintén érvényes: mi is hajlamosak vagyunk minden negatív dolgot evéssel „jóvátenni”. Az eredmény katasztrófális: az alacsony státusz és a stressz következtében megcsappant önbecsülésünket evésbe fojtva jön az elhízás, majd az azt követő lelkiismeret furdalás, testünk elutasítása, ami újabb stresszt okoz… ugye ismerős az ördögi kör? Nos, a majmok bebizonyították, hogy minél lejjebb van valaki a rangsorban, annál több eséllyel hízik el, ha van mit ennie. Az ember viszont tudatos lény, így akaraterővel, önbecsüléssel, pozitív önképpel és a világgal való megbékéléssel sokkal könnyebben lehet lefogyni, mint a legtöbbször ártalmas és haszontalan csodaszerekkel, az önbüntető koplalással vagy az őrültebbnél őrültebb divat diétákkal. Ha megértjük és elfogadjuk, hogy nem lehet mindenki a „csúcson”, de a maga helyén mindenki hasznos és fontos, nem lesz szükség a kompenzáló „jutalom” evésre, és ezzel nem veszi kezdetét az ördögi kör, amit úgy lehet megszakítani, ha el sem kezdjük. Bízzunk magunkban, és szeressük magunkat!
Regele Tímea



