
Az alapok a hóekénél kezdődnek és nem csak gyakorlati, hanem fontos elméleti kérdésekről is szó kell, hogy essék. Aki oktató nélkül kezdi a tanulást, az rosszul tanulja meg a durva koordinációt. Aki oktatóval kezd tanulni, majd nem oktatóval folytatja tovább, látszólag jól síelhet, de a szakember rögtön látja, hogy az illető megrekedt a durva koordináció szintjén.
Sokan vannak úgy, hogy hallottak valamit oktatóktól, amit aztán szentírásnak véve próbálnak alkalmazni, holott az áthallott utasítás csak egy részlete volt valaminek. Ezeket a mondatokat nevezethetjük úgy: "félrevezető szlogenek a síoktatásban".
HarmoNet tipp: A síterep közlekedési szabályai >>
Ez természetesen csak önjelölt síoktatókra, illetve önmagukat oktató személyekre vonatkozik, képzett oktató nem szokott ilyen hibába esni.

Példák:
Ne dőlj hátra!
Kemény pályán a hátradőlés valóban hiba. Viszont túrt hóban, friss mély hóban hátrébb kell lenni, a dinamikus egyensúly megtartása érdekében. Vállak mindig a völgy felé néznek. Ez általában csak a rövid lendületeknél igaz. Hosszú lendületeknél ez erőszak a természetességen, és ront a mozgás szépségén.
Ne forgasd a vállad és a csípőd!
A csípő és vállforgatás befordulás előtt hasznos lehet, befordulás után viszont valóban hiba, mert akadályozza az élezést.
A hajlítás minden áron való erőszakolása
Kis sebességnél indokolt a hajlítás erőszakolása, nagy sebességnél inkább a "külső erőknek engedünk". Általánosságban lehet mondani, hogy ami egy bizonyos helyzetben hiba, egy másik helyzetben hasznos, illetve szükséges lehet.
Repárszky László
Képek: Piqs.de



