Elképedek az alkoholisták láttán, ahogy bűzlenek az utcán, maguk alá eresztve ürüléküket. Igen meghökkentő olykor, hogy megtűrjük ezeket az embereket, s ha gyakran látjuk, mi tagadás pár forintot még adunk is nekik. Sokak szerint ezeket az embereket éppen ezek a pár forintok sodorják bajba. Hogy jutott idáig, és mi hogyan előzhetjük meg a függőségeket?

Korunk népbetegségei a szenvedélybetegségek. Legyen szó dohánytermékről, alkoholról, kávéról, drogról, vagy éppen a művészetekbe, divatstílusokba való elmenekülésről. Mindegyik hatalmas mennyiségű embert érint, mindegyik rétegeket fog át, és mindegyik elmenekülés a világ elől.

A dohányzáson az ember sokszor megdöbben. Hiszen tudja, hogy radioaktív anyagok vannak benne, kátrány és egy csomó adalék, minek csinálja? De bizony jó, el kell ismerni, a fogdosó pótcselekvés megnyugtat. Lehet szívószálat vagy tollat kéne ölelgetnie annak, aki rákapott. Bizony jó volt látni azonban a dohányost miután a karok nélküli asszonyt megismertük. Akartam, hogy az a nő rágyújtson, megnövessze két kezét, és elpipáljon egy cigit.

HarmoNet tipp: Meddig bírod erővel? Hatalom, félelmek és elmúlás - A 8. ház mondanivalója az asztrológiában >>

Az alkohol nehéz kérdés, kis mennyiségben orvosság, főként, ha minőségi, fertőtlenít, meggyógyít, megvéd a fertőzésektől, mégis, meg is ölhet, és legyünk őszinték igen undorító módon, ahogy az gyakran látható. Mégis, amikor kivették az apám ágya mellett fekvő beteg gyomrát, aki egyébként nem ivott rendszeresen alkoholt, azt gondoltam, bár csak megemésztené a gyomra, befogadná a gigája, hogy szép kifejezéssel éljek.

Drogok. Na ez talán a legnehezebb kérdéskör. A gyógynövényes határozóm, amelynek életemet köszönhetem, korunk orvostudományával szemben, drognak nevez minden hatóanyagot. De drog az is, amit árulnak, amiért ölnek, amitől függnek, és amit ha nem szereznek meg, igen rondává és követelőzővé válhatnak az emberek. A drogot is olyan jó lenne megkülönbözetni végre, mert nem mindegy, hogy felpörget, átalakít vagy szétplaccsant. Annyi féle van, annyi hatás, és annyira egyben használjuk. Az a gyermek, akit a szülei megvertek, megkínoztak és megöltek, nos szerettem volna kérni, akarni, hinni bár csak szülei valami értelemmel, dühükben való nevelő célzattal tették volna ezt. Bárcsak azért, mert jót akartak neki, úgy elagyabugyálni, hogy többé ne nyúljon szerhez.


Valahogy így látható minden szenvedélybetegség, s felmerül, miért káros szenvedély? Annyira ostoba elnevezés, hogy feldühített a magyar nyelv szépsége után ez a pontatlanság, amelyet olyan gyakran használunk. Miért, van nem káros szenvedély talán? Minden szenvedély alapja nem a függés, az akarás, a törtetés, a vágyás? Talán a szexfüggőséget ma már nem gyógyítani kívánjuk inkább, ahelyett, hogy kielégítenénk az ilyen személyek igényeit, és jogosítványt kapnának más emberek megrontására? Természetesen minden szenvedély káros, így hát teljes fogalomzavarban élünk.

A káros szótól az egészségünket kezdjük félteni, és azt gondoljuk, a szenvedély maga helyes. Szenvedélyesnek, tüzesnek, temperamentumosnak lenni azonban nem ugyanaz, mint maga a szenvedély, az bizony egy egészen másik dolog, az egyik egy felesleges függés, egy állapot, a másik egy minőség, amely szépen féken tartva építő is lehet az ember életében.

Amikor nagyon ritkán rágyújtok egy cigarettára nem fog el a bűntudat, már úgy. Tudom, hogy nem kell, nem jó, nem helyes, de azt is, hogy egyre ritkábban szívok majd el, mert nincs miért fogyasztani. Ugyanígy vagyok minden mással is, bár ami nem illegális ahhoz sohasem nyúltam, nem az én asztalom, nincs is rá igényem, hogy egészen őszinte legyek.


A káros szenvedély fogalma csapdába csal minket, viszonyításokat tár elénk, nézetkülönbséget, választhatóságot. A szenvedélyen nincs mit választani, vagy van, vagy nincs és vagy betegség szintű vagy nem. A káros szó helytelenül szerepel nyelvünkben, talán ez is egy okkal több, amiért képtelen vagyunk, mi magyarok elszokni a sok ételről, italról vagy éppen dohánytermékről. Káros az, amit annak gondolok, és ami szenvedélyemmé válik, ám minden egyes kis hobbitermék - mert ezek a dolgok bizony nem létszükségletek, akkor sem ha már azt érezzük - egy élvezet, egy erőforrás. Ha ilyenre van módom és lehetőségem, örüljek is, adjam meg a módját, mert bizony szerencsés az az ember, aki ma akár naponta tud, képes van ideje, pénze, módja hobbijának hódolni.

HarmoNet tipp: Vele vagy nélküle? - Mindent a kávéról >>

Ha kellemesen tekintesz reá, elmúlik a bűntudat érzése, és a bűn fogalmának ízlelgetése. Az erkölcsi határokat, korlátokat, és törvény elveit azonban mindig tartsd szem előtt, van, amivel lehet játszani, ha takaród van elég hosszú hozzá, ám van, ami tiltva van, és hidd el, jobb neked.

Amit teszel, viszont tedd örömmel, élvezettel, és add meg a módját. A káros szó nem jelző, hanem maga a szenvedély, így ha nem óhajtod magadnak, akkor az egészet együtt kell elengedni. Aki viszont elfogadja saját vágyait, és békében él magával, az képes rá. Ezek a dolgok és termékek rajtad állnak, rajtad múlnak, hogy teszed, vagy nem teszed, ennek döntése a kezedben van.

Kiss-Kárpát
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.