Még létező fogalom a Magyar Egészségügy? Vagy csupán az árnyéka maradt meg? Kritikus helyzet kívül-belül. Kórházi körkép kallódó koldusoknak. Mire számíthatunk, ha bekerülünk?

"Köszönjük, jól vagyunk. Még mindig ugyanitt, ugyanúgy, egyre rosszabbul. Köszönjük, még épp, hogy létezünk, és el tudjuk látni feladatainkat. Haldoklunk, fulladunk, elég nehéz, de dolgozni muszáj. Megtesszük, amit lehet, de hát, nem könnyű." - Magyar Egészségügy

Hirtelen kerül kórházba egy családtag. Másfél éve is megtörtént, akkor mással, most is megtörténik, ha úgy akarja az Ég. Húzom a számat, de nincs más megoldás. Még aznap beszaladunk a kórházba. Gyorsan konstatálom, hogy ez a hely lepukkantabb, mint az újpesti sebészet, ahol a technikai hiányosságokat a lelkesedés pótolta. (Minek vették el a III. kerület egy részét tőlük???)
Rágódok, biztosan látszik, mert a párom nyugtatóan szorongatja kezem. Nem, nem Őt féltem, hanem csak aggódom a helyzet miatt, mindannyiunk miatt. Nincs pénz magánklinikára, az ember fizetése nem arra való. Hanem a gázszámlára, a villanyszámlára, a vegetációra.

Már az elején megcsap a macskahúgyszag. Nekünk is van, három tündér, imádom őket, és tiszták, de ezek egy egészségügyi intézménybe lopakodtak be, ott semmi keresnivalójuk.

Az osztályon az emberi vizeletszag csap meg. Ez persze érthető. Noha meglep, hogy olyan öregasszonyokon is van pelenka, akik ágytállal megoldhatnák a problémáikat, csak ugye azzal szaladni kell, üríteni, mosni. Arra, pedig nincs kapacitás, így marad az, hogy a beteg szegény nehezebben javul. Javul? Itt ugyan nem gyógyul meg! - gondolom az első percben.

HarmoNet tipp: Magyar Egészségügy >>

Üres a kórterem, a hét közepén, de biztosra veszem, hogy másnapra tele lesz - és be is igazolódik a gyanúm.
Tiszta ágynemű, ennél többre nem számíthatunk. Az éjjeliszekrény praktikus fajta, de elég koszos, régi lehet már. A nővért kérdezzük a csengőről, hogy működik-e, riasztásként az ágy fölött, azt kell-e használni. Megnyomja, majd nevet: "Persze, hogy működik" - viccelődik és újra megnyomja - "Így, hogy nővér, nővééér, nőőővvééér!" Mind nevetünk, a beteg is nevet, pedig nem is olyan vicces.
Mikor este elindulunk haza, felkapcsolnánk neki a villanyt, de képtelenség, szétesik a lámpa, a szerkezet egyik ágy fölött sem üzemel.

Az ápoló kiégett tekintettel mered ránk, hogyan máshogy 12 órás műszak után, minimálbérközeli fizetéssel?! Kérünk tőle pár dolgot, elnézést kér, és mondja halkan, hogy hát egyedül van. Egyedül egy osztályon. Na nem csak éjjel, nappal is, egy osztályon egy nővér, minek több. Végülis vagy életet ment, vagy orvost hív vagy ellátja a többit. Mi van akkor - kérdem magamban - ha egyszerre két beteg lesz rosszul, de erre csak az EÜ Miniszeter tudja a választ, erre senki más nem tudna felelni.

A pelenkák szaga megmételyez, undorító, miért nem lehet kivinni? - kérdezem ismét magamban. Persze nincs rá ember, nincs rá kapacitás. Szent János Kórház 2008, a jelen. Persze a többi kórház ennél jobb volt, de éppen csak egy hajszállal, és azóta eltelt egy-másfél év, ki tudja, ott milyen idők járnak? Végül is le kell építeni.
Azon gondolkozom, hogyan lehet itt meggyógyulni. Olyan, mint egy elfekvő. Családtagunk elképedve borzad el az újabb és újabb hiányosságok láttán. Még egy lázlap sincs. Ágytálat nem tarthat maga mellett, mert az helytelen, de az ürest is úgy kell elkérni, mert hiány van belőle! Nyugtatjuk: A mi családunkban nem divat, hogy valaki a kórházban öregedjen meg. Épp csak túl lesz a kivizsgálásokon, és már visszük is haza. Vajon mi lesz a többiekkel?

Mi lesz az osztállyal, az egész kórházzal? Mi lesz velünk, akik most még fiatalok vagyunk, és szülni, olykor gyógyulni szeretnénk ezeken a helyeken. Elborzadok a gondolattól, hogy itt kéne feküdnöm. Megbotránkoztató. Persze a TB-t azt fizetni kell. Meg is tesszük minden hónapban. Az idősek azt rebesgetik, ha megöregszünk, már hiába fizettük, az a bizonyos TB semmire sem elég. Kaphatunk támogatást, akár pár tízezer forintosat is, amikor egy párszázezres készülékről esetleg egy tolókocsiról van szó.

Esetleg bíztató szavakat, akkor, amikor a nyúlfarknyi, hó végén először fogyókúrázom, majd koplalok típusú nyugdíjunkból meg kellene venni magunknak 3 db összesen 450 ezer Forintba kerülő injekciót. (Három ampulla a gyógyszergyárból. Talán bizony gyémántból van?!) Sajnos ezt sem finanszírozza a TB, meg úgy általában a segédeszközöket. De végül is kitermelhették volna maguknak. A háború alatt vagy egyéb nehéz körülmények között. Esetleg most megdolgozhatnak érte félszemmel, vagy tolókocsival, esetleg a kórházból...

Azon mélázok, kitanulom az orvosi pálya rejtelmeit, és a család házi betegápolására adom a fejem. Persze nem megoldás. Bábaasszonynak is készülnék, de az sem legális, otthon az ember nem szülhet, az ellen felszólal az orvostársadalom. Végtére is, 80.000 Ft egy szülésért teljesen reális, főként, ha szobát sem kapsz utána, mert nincs hely.

Érzem, hogy valami hiba van a rendszerben. Más családtagok is bejárnak. Olykor leteremtenek bennünket a köpenyesek, mivel ez az ápoló, meg a nővér dolga, ne mi emelgessük, és miért is segítünk a másiknak, aki nem családtagunk? Persze kéne az a kis zsebpénz nekik, de sajnos nem értik, hogy mi adnánk szívesen, ha lenne miből. "Ha lenne hová, ha lenne miért, ha lenne valaki, ha lenne kiért..." – énekelte a Mirage.

Valamit előre láttak, látomás dalszöveg. Én csak továbbra is el vagyok képedve a helyzeten. Mi a terv ezzel? Privatizálni szeretnék a kórházat? Kiszámolhatnánk, osztályonként két nővér fizetését és a Magyarországon dolgozók által fizetett TB-t, talán ha nem lenne annyi iroda, hivatal, és a pénz gyorsabban közlekedne. Ha nem terv lenne, hanem cselekvés, akkor elég lenne a szakképzett emberekre. Mert a munkaerőt kérem, meg kell fizetni. Vagy a jól képzett, intelligens magyar fej külföldön fog pelenkázni és külföldön fog gumikesztyűben takarítani. Mert megbecsülik, megfizetik. Te csinálnád, kedves Olvasóm? Ünnepnapok, hétvégék figyelembevétele nélkül? Minimálbérért? Ugye, alig. Ugye te is a hálapénzt várnád, hogy a gyerekednek ne tejfölös kenyeret adj minden vacsorára.

HarmoNet tipp: A táplálék a legjobb orvosság! >>

Esetleg felvehetnél kölcsönt, hogy magánkórházakban ápolják. Teljesen irreális, de megteheted. Eladósodj egy bank felé, kamat, hitel, hitel, kamat... vég nélküli mókuskerék, hogy azután semmit se termelj ki, mert ellátod gyermekként feladatodat, hogy azután a gyereked is hitelt vegyen fel, ha éppen lesz bejelentett munkája, ha éppen tud, majd a te kezelésedre, hogy te ne kerülj ebbe a helyzetbe. - Forog a világ, a fejemet fogom.

Azon mélázok, hol van a hiba, de az a bűz és rendetlenség kizökkent, nem hagy gondolkodni.
Kihozzuk - agyalok - még ma. A rendbetétel a nagyok dolga, én saját portámon kezdem, és fohászkodom, hogy legyen esze és kellő kreativitása a tetterős kezeknek.

Az egészséghez minden embernek joga van!
Az egészség nem magántulajdon!
Az egészség megőrzését, javítását az élet értelmében támogatni kell!


Fodor Kata

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.