A nyakbavaló divat egyidős az emberiséggel. Állandóan jelen van, és állandóan változik. Korunkban egyre elképesztőbb dolgokat hordanak nyakukban az emberek. Nézzük, mi mindent!

Az ősidőkben csontból készült nyakékek voltak divatban. Ezekez bőrzsinórra, növényi rostokból készült szálakra fűzték. A csont mellett kagyló, köröm, karom, és kőékszer lógott a tetszeni vágyók nyakán. (Aztán jóval később még egy K betűs csatlakozott a nyakravalókhoz, a kötél, de ezt általában senki nem díszként és önszántából viselte…) A természeti népeknél ez máig nem változott, minél kevésbé civilizált egy adott népcsoport, annál egyszerűbbek és természetesebbek az ékszerei is.

A fémfeldolgozás elterjedésével egy időben váltak a fém ékszerek népszerűvé: réz, bronz, ezüst, arany. A többi, egyszerűbb dísszel együtt ezeket is hordták minden létező helyen: nyakon, lábon, karon, csuklón, bokán, derékon, hajban, orrban, fülben (no igen, és még ott is!)

Az agyaggyöngyök is korán elterjedtek, az üvegpaszta már inkább a kiváltságosok ékszere volt, a nehezen megmunkálható, kemény féldrágakövek szintén. Népszerűségük a mai napig nem csökkent. A legkedveltebb fém, az arany, és a legkedveltebb drágakő, a gyémánt mindenen túltesz: háborúkat vívtak értük, vér és könny tapad hozzájuk, mégis ellenállhatatlan erővel vonzzák magukhoz a szemet, kezet, szíveket.

Ékszereken kívül azonban mást is szívesen a nyakukba akasztanak az emberek (na nem a már említett K betűsre gondolok)!
Ami drága, féltett kincs, vagy feltűnést keltő dísz, a hatalmat, vagyont szimbolizáló tárgy, azt mindenki előszeretettel aggatta magára már a történelem előtti korokban is. A legősibb és legnépszerűbb a talizmán, és az orvosságos zacskó volt.  Mindkettőnek természetfeletti erőt és hatalmat tulajdonítottak, és tulajdonosuk sokszor élete árán sem volt hajlandó megválni tőlük.

A varázslók, szent emberek, vajákos asszonyok, sámánok elengedhetetlen kelléke. Rómában az anyák akasztottam kisfiaik nyakába bullát, hogy megvédje őket az ártó szellemektől. A férfivá avatás szertartásán az egyik legfontosabb mozzanat a bulla eltávolítása volt, attól kezdve az ifjú már önmagára vigyázott.

A nők gyakran szerelmük ajándékát, gyűrűt, hajfürtöt hordták a nyakukban, de férfiak is őrizték így az imádott asszony zálogát. A férjek meg az erényöv kulcsát akasztották a nyakláncukra, míg távol voltak otthonuktól, és a féltve őrzött asszonytól. A kulcs másolata természetesen a feleség vagy a szerető nyakán fityegett. Apró fegyvert is a nők viseltek ékszernek álcázva: hegyes tűt, apró tőrt, éles csatot. A férfiak az ilyen tárgyak valódi példányait inkább övükre vagy vállukra akasztották.

Maradjunk azonban a nyakbavaló divatnál.
A klasszikus férfidivat szerint például a hosszú, lelógó kötelező. Igen, még mindig a nyaknál tartunk. Akinek más jutott eszébe, az pedig nem téved! A nyakkendő, ebben a formájában fallikus szimbólum, nem is akármilyen. Nem véletlen, hogy régóta hordják, és még fogják is egy darabig. A másik klasszikussá lett nyakbavaló pedig apró kis tábla, viselője nevével, fényképével, státusával. Ezt a darabot hivatalos eseményeken, konferenciákon, munkahelyeken láthatjuk leginkább, hirdetve, hogy civilizált világunkban írni és olvasni mindenki tud, bemutatkozni, megismerkedni ellenben már nem szokás. Sajnos. Régen a rabszolgák hordtak ilyet, feltüntetve rajta tulajdonosuk nevét. Nagyjából ez is ilyen, a cég nevével helyettesítve az urat, vagy úrnőt.

Aki a modern korban nem kedveli a klasszikus és kötelező ruházatot, az más lógatni valót keres magának. Régen a gyerekek nyakába akasztották a lakáskulcsot, amikor már elég nagyok voltak ahhoz, hogy egyedül járjanak iskolába, és ők értek haza elsőként. A ’90-es években erre az ötletre csapott le néhány szemfüles divatdiktátor, és csinos, kifejezetten nagyobbak számára való, karabinerrel ellátott lógatót akasztott a minden újdonságra vevő fiatalság nyakába. Naná, hogy a lógatón kötelező volt a méregdrága márkajelzés! A karabinerre eleinte lakáskulcs került, meg kocsi kulcs, főleg, ha a verda drága menő járgány.

Ettől kezdve a folyamat megállíthatatlan lett, boldog-boldogtalan lógatott.
Lehetőleg olyasmit, ami menő, drága, luxus, és tetszik a csajoknak. A lányok ugyanis maradtak a drága ékszereknél, a még drágább, divatos bizsuknál, vagy az egzotikus tollas, kagylós, fa, üveg vackoknál, ami szép, és legalább nem egy vagyon, és minden napra jut egy másik. A srácok meg egyre újabb dolgokat aggatnak magukra, ki mivel szeretne hódítani: volt, amikor a mobiltelefon volt divat, az ingázott mindenkinek a nyakában, pedig a kis kütyü még akkor is kényelmetlen viselet, ha nem féltégla nagyságú. Utána jött a pendrive, és a nyakba köthető pénztárca. Ez utóbbi hamar kiment a divatból, mert a közszemlére tett pénztartó hamar az ügyes tolvajok áldozata lett. Pendrive-ot ellenben készítettek direkt nyakban hordásra is: arany és drágakő berakásos luxus darabokat is a gazdag lógatni vágyók számára.

A legújabb őrület viszont a fiatal lányokat célozta meg: nyakba akasztható, drága kivitelű csili-vili sminkkészletek hódítanak. Ezüstláncon apró, minden jóval ellátott, szív, virág, vagy csókos ajak alakú dobozkák, amiben szájfény, szemfesték, szempillaspirál, vagy szemceruza lapul.

A legnagyobb lógatók mégis a japánok. Vagy látott már valaki japánt nyakban lógó fényképezőgép nélkül?

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.