Erő? Minőség? Pólus?
Mindhárom. A kínaiak úgy tartják, hogy a jin és jang valamikor az idők kezdetén keletkezett, akkor, amikor villám hasított a sötét, kozmikus semmibe. Mindarra, amire a villám fénye esett, könnyű és súlytalan janggá változott át, és minden más, ami súlyos volt és sötét, jinné alakult. Egyik sem jó vagy rossz, fontosabb vagy jelentéktelenebb a másiknál. Bár egymás ellentétei, a kínai ember számára a semlegességet képviselik, nem pedig a másikat pusztító erőt. A Nyugat kultúrájában ez furcsának tűnhet, ahol az ember dualisztikus gondolkodásmódja többnyire vagy a jó, vagy a rossz feliratú skatulyába gyömöszöli a világ dolgait. A jinhez tartozik minden, ami sötét, nőies, íves, kerek, alacsony, díszes, vízszintes, a természetes dolgok, a föld, a völgy; jin-állat a tigris. A janghoz pedig mindaz, ami világos, férfias, egyenes, szögletes, magas, egyszerű, függőleges, geometrikus, jang a menny, a hegy; a jang állata a sárkány. A csí, az éltető energia sűrűsödik jinné, és párolog el janggá. Ez az örök körforgás táplál bennünket.
Személyiségünk összetevői
Ahogy mindenre a kínaiak szerint, úgy személyiségünkre, testünkre-lelkünkre is vonatkozik a Yin-Yang kettősség. Amikor megszületünk, a jin és a jang egyensúlyával érkezünk a világba. Vannak azonban jin és jang, azaz „hideg" és „meleg" személyiségek, de ez - az alapelvnek megfelelően – nem jelent sem rosszat, sem jót. A jin és jang megléte alapvető különbséget feltételez férfi és nő között is. Ekkor sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy bár egy nőben több a jin, ápolnia kell magában a hangot is, hiszen enélkül túlzottan hideggé, tartózkodóvá, a végletekig alkalmazkodóvá válhat. Ha pedig egy férfiből eltűnik a Yin, könnyen basáskodó, erőszakos, türelmetlen lesz. Persze a dolog fordítottja is elképzelhető: ha egy nőben a Yang kerekedik felül, katonás, kemény, kifejezetten ambiciózus személyiséggé válik, egy férfinél pedig a gyenge akarat és a határozatlanság ad jelt a jin túlsúlyáról. Ösztönösen vonzódunk az olyan dolgokhoz, helyekhez, emberekhez, amelyek a jin és jang általunk igényelt egyensúlyát hordozzák. Ezért van az, hogy egyikünknek sem felel meg tökéletesen ugyanaz a környezet, étrend, közösség, hiszen mindannyian egyediek vagyunk, bármilyen picinyke eltérésről legyen is szó.
Jin és jang a gyógyászatban
A kínai orvostudomány mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tudja, a beteg milyen személyiség. Azon túl, hogy egy-egy évhez a 12 kínai jegy egyike tartozik, megtudhatjuk, hogy ebben az évben melyik elem volt uralkodó, illetve az adott elemnek jin vagy jang jellege érvényesült-e. Ez dönti el például, hogy születésünk éve alapján jin vagy jang személyiségek vagyunk. Fontos, hogy sosem tekintünk egy betegségre, valamelyik szervünk gyógyítására elszigetelten testünk egyéb részeitől, illetve magától a személyiségtől. Ki gondolná, hogy például a fém elemhez tartozó, jin jellegű tüdő jang társszerve a vastagbél? De folytatható a sor:
| Jin | Jang |
| máj | epehólyag |
| szív, szívburok | vékonybél |
| lép | gyomor, hasnálymirigy |
| tüdő | vastagbél |
| vese, csontvelőrendszer | hólyag |
Arról, hogy egy-egy szervünk mely elemhez tartozik, lesz még szó a későbbiekben. A kínai orvoslás célja az egyensúly fenntartása testben és lélekben egyaránt. Az orvosnak csak addig járt pénz a páciensétől, amíg az illető egészséges maradt. Ha megbetegedett, a kezelésért már nem kellett fizetnie. Egészségünk fenntartásához jin és jang szüntelen egymásba alakulására van szükség. Ez azt jelenti, hogy jin állapotunk szakadatlanul a jang felé tart, és fordítva. Amikor azonban felborul bennünk a két pólus egyensúlya, és valami gátolja az áramlást, a változást, megbetegszünk.
Miből tudhatjuk, hogy jin vagy jang típusú betegséggel van dolgunk?
A jin túltengésének jelei: lomhának, sebezhetőnek érezzük magunkat, csendesek, visszahúzódók, fáradékonyak vagyunk, gyenge a hangunk, felszínesen, kapkodva lélegzünk, alig van étvágyunk. A savanykás lehelet, az alacsony vérnyomás, a fázósság, a túl sok és tiszta vizelet, a gyenge pulzus is mind-mind a jin túltengését mutatják. A nátha, amely nyáktermeléssel jár együtt, jin jellegű.
A jang túltengésének jelei: izgatottak, nyugtalanok, túlpörgetettek vagyunk, nem találjuk a helyünket, túl sokat beszélünk. A száj szárazsága, a mély, sóhajszerű légzés, a székrekedés, a forróságérzés, a gyors és erős pulzus is a túl sok jangra utal. A láz, a hőhullámok is a Yang túlsúlyát jelzik.
Ha valamelyik minőségből túl sok van bennünk, ösztönösen a másikra vágyunk, legyen szó a munka és a pihenés, az ébrenlét és az alvás, a sok és nehéz - kevés és tartalmatlan étel arányáról, arról, hogy melegünk van-e vagy fázunk, szomjasak vagyunk-e vagy túl sok a vizeletünk, és így tovább. Ha izgatottak vagyunk, azért tesz jót, ha leülünk, és iszunk egy pohár vizet, mert ezzel a Yint növeljük a túl sok Yanggal szemben. Ha aluszékonyak vagyunk, akkor a Yangot kell serkentenünk mozgással, és egy kis csípőspaprika is jó szolgálatot tehet.
Az egység
Ha megismerjük jin és jang egységét, többé nem harcos erőkként, hanem egymást kiegészítő minőségekként tekintünk rájuk, amelyek létezése és versengése elengedhetetlen a fejlődéshez. Azáltal, hogy figyelünk arra, miként őrizzük meg az egyensúlyt magunkban és magunk körül, és hogyan állítsuk helyre, ha az már felbomlott, egyre tisztábban látjuk majd, melyik minőséggel van dolgunk a kettő közül, és egyre ösztönösebben érezzük, mit kell tennünk a kiegyenlítésükhöz. Megmutatkozik az is, hogyan alkot egységet a kettő, és hogyan építkezik egymásba alakulásukból a világ. Ebben a szimbólumban jelenítődik meg a teljességre való szakadatlan törekvés: nem a statikus tökéletesség, hanem a dinamikus harmónia.
Simon Anita



