"5-6 éves koromban, a legjobb barátom egy kecskepásztor volt - minden nap délután találkoztunk, és együtt vigyáztunk a kecskékre, bárányokra. Volt egy nagy tölgyfa, ott találkoztunk mindig, és sütögettük a krumplit, vigyáztunk a jószágokra, esténként fociztunk - amikor a többiek is jöttek, és nagyon jól éreztük magunkat - mesélte Edvin Marton a gyermekkoráról a Sztárportrénak."8 éves koromban Moszkvába kerültem, a Csajkovszkij Zeneiskolába, ott már kollégista voltam. 16-an voltunk egy szobában, volt egy kis szekrényem, hegedű, és tanulás - reggel 6-kor keltünk, és nyomtuk. Ez egy kiképző iskola volt 8 évig, ami után Budapestre kerültem, és itt folytattam a tanulmányokat. Szerencsém volt, mert New Yorkban tanultam utána, Bécsben, Oroszországban, és így mindenhol tanultam nyelvet is."
"Nagyon szerettem a Nagymamámat, Marton Ilonának hívták - viszonylag korán, 6 éves koromban eltávozott. Születéstől Csűry Lajos a nevem, és annyira szeretem a Nagymamámat, hogy felvettem az ő vezetéknevét, így lettem Marton. Az első lemezem Németországban jelent meg, és 23 országban, így írták, hogy Edvin Marton - onnantól egységesen használtuk a médiában, hogy ne legyen kavarodás."
"Életem egyik legmeghatározóbb napja, az olimpiai szereplés volt, mikor felléptem együtt Jevgenyij Pljuscsenkoval, aki megnyerte a zenémre az aranyat - zenéltem neki, ő korcsolyázott, és ezt közel 300 millióan látták. Annyira egyedülálló volt ez a fellépés, hogy előtte még ilyet az olimpián soha nem csinált sportoló, és zenész - főleg korcsolyával. Annyira emlékezetes, és rendhagyó lett, hogy egy gálaműsort kreáltunk együtt, és közel 600 előadáson túl vagyunk már."



