Csaknem száz éve írta ezeket a sorokat Györffy István a Nagykunsági krónika című életkép-gyűjteményében. Ironikus mondatok, szinte ma is igazak tartalmilag, már ami a sok berhelést, elcsosszantást illeti (ezek is a tolvajlás műszavai). Ha aztán a bírák ítélete nyomán valaki börtönbe került (árestáltatott), úgy beszélt a zárt falak közötti évekről: „Időt töltött ember vagyok.”
Meglepő a boszorkányokról szóló beszámoló is. Például az egyik paráznasággal bevádolt férfi így védekezett: „Az a boszorkány, Nyécziné, akivel tetten érték, őtet magához fűvelte.” Más kérdés, hogy a bölcs tanács nem értékelte ezt a mentséget, és 25 botütésnyire megfeküdtette a bűnössel a derest.

Még egy kis részlet a könyvből:
Bár 150 év előtt már megszűnt a boszorkányok üldözése, mégsem volt teljesen veszélytelen foglalkozás a boszorkánykodás.
Gyermek koromban hallottam, hogy némely vén boszorkánynak az a különös kedvtelése, hogy valami varázsigével megállítja a szekeres utasokat és azok csépelhetik a lovakat akárhogy, azok egy lépést sem mennek előre.
Egyik karczagi gazda süvölvény cselédjével — kitől az esetet hallottam — valahol a Sárréten járt, éppen hazafelé igyekezett Karcagra, mikor Udvari alatt egyszer csak megtorpantak a lovak és se előre, se hátra nem akartak menni.
Leszállt az öreg, körülnézte a lovakat, szekeret, megnézte az utat is, de nem látott semmi olyast, ami a szabad menetelt akadályozhatta volna. Mint tapasztalt öreg ember, mindjárt tisztában volt, hogy itt a boszorkány keze működik. Kivette hát a szeredásból a hüvelyt, a hüvelyből a kést s a kés hegyét beledöfte a rúd végébe. Hát erre csak nagy jajveszékelést hall és egy vén asszonyt lát nyargalton-nyargalvást közeledni, kinek a fél szeme ki volt döfve, a vér csak úgy csurgott az ábrázatján! Már messziről könyörgött, hogy ne döfje még egyszer a kést a rúd végébe, mert a másik szemére is megvakítja. Inkább megoldja a kötést és útnak ereszti az üres szekeret. Csakugyan alig érintette meg a szekeret, a lovak azonnal megindultak.
Nem tudom, él-e még az öreg gazda. Gyermek koromban, ha találkoztam vele, mindig borzalommal tekintettem rá. Neki is fél szeme volt!
Az 1922-ben megjelent - rövid történetekből, idillekből álló összeállítást - e-könyv formátumban a Publio adta ki ismét. Elérhető az iTunes-on, a Smashwords globális könyvesboltban és a Publio Könyváruházban.
A kötet, mivel nem tartalmazza az összes eredeti írást, egy korrajz címe után a Kuruzslók, boszorkányok címen jelent meg.



