A kötethez Vaja Felicián írt előszót, összefoglalva a históriai eseménysor irodalmi útját, a sztori változásait, a szerzői felfogások átalakulását bemutatva:

Szécsy Mária - festmény 1656-ből
"A század szerelme" - ezzel a szlogennel címkézték föl a kortársak azt a híres történetet, amelyben két egymással szemben álló hadsereg vezére – egy harcias nő és egy tapasztalt katonaférfi – felhagynak a háborúskodással és magánúton keresik a megoldást. Belátják, hogy egyenlő erőkkel rendelkeznek, nincs értelme a további vérontásnak. A vezérek levelezésbe kezdenek. Vonzalom ébred közöttük. A bajvívók békét kötnek, és azon nyomban össze is házasodnak.
De valamelyiküknek meg kellett szegnie esküjét, hiszen a front ellentétes oldalain álltak, más uralkodókat szolgáltak. Fegyvereseik készen álltak a pusztító öldöklésre. 1644-et írunk.
Széchy Mária grófnő és Wesselényi Ferenc hadvezér (később az ország nádora) Murány fellegvárának birtoklásáért szálltak harcba. Hiába támadott Wesselényi, a sziklákra épült erősség ellenállt. A bástyák közt az asszony biztonságban volt. Nem kínálkozott megoldás. A Habsburg párti Wesselényi nem bírt a meredek falakkal, az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem híveként hadakozó asszony biztonsággal védte vagyonát, hírnevét.
Végül a férfiasságában és vezéri nimbuszában is sértett Wesselényi találkozót kért a hölgytől. Az erdei randevú fordulatot hozott. A cselvetésre kölcsönösen számító résztvevők között végül puskatűz helyett szerelmi láng lobbant. A mindkét, már évek óta korai özvegységre jutott ember ismét felvette az érzelmek fonalát, összefonták további sorsukat. Megegyeztek, hogy egy alkalmas éjszakán a nő hágcsót bocsát le a zsivány-bástyáról, azon jön fel a vezéri csapat, amely majd lefegyverzi a bennlévő tiszteket.
1664-ben, tehát húsz évvel az események után, de még az élők sorában lévő főszereplőknek ajánlva, jelenik meg a szerelmi sztorit feldolgozó „Marssal társolkodó Murányi Vénusz”. A szerző Gyöngyösi István, aki egyszerűen „Önagyságuk komornyikjának” mutatja be magát a címlapon. A versezetben megírt mű számtalan kiadást élt meg, az egész ország évszázadokig falta a ponyva-kiadványt.

Székely Bertalan 1878-as festménye
Ezt követően alig akadt nagy költőnk, aki ne nyúlt volna a vonzó témához. A legismertebb talán Arany János "Murány ostroma2 vagy Petőfi Sándor "Szécsi Mária" című költeménye. Móricz Zsigmond színdarabban dolgozta föl a szerelmesek történetét "A murányi kaland" címmel. Kisfaludy Károly is színdarabot írt a legendából. Magyar nyelven előadott magyar sztorit akart színpadra küldeni. A sikerre jellemző, hogy megtörtént: a nézők kérésre egyes jeleneteket a darab végén meg kellett ismételni.
A jelen könyvben a legismertebb két feldolgozás kap helyet. Acsády Ignác újságírói szemléletességgel, szinte tudósítói elevenséggel dolgozza fel a történetet. Petőfi ma is kellemesen olvasható, bájosan elragadó költői beszélye a női áldozatkészséget, ezt az örök, de mégis nemzedékenként átélni szükséges tulajdonságot állítja előtérbe.
A kötethez Vaja Felicián írt előszót, összefoglalva a híres történet irodalmi útját, a sztori változásait, a szerzői felfogások átalakulását bemutatva.
Link a könyvhöz: www.konyvaruhaz.info



