"Apai ágon a nagymamám nevelt, édesanyám elég korán itt hagyott minket - 4 éves koromban" - a mesélte a Sztárportréban Balázs Fecó.

"Gangos házakban, szombat-vasárnap, Jó ebédhez szól a nóta címmel, vándorzenészek adtak az ebédhez muzsikát - az akkori slágereket, és népdalokat. Annyira megtetszett ez nekem, hogy kértem Édesapámtól, vegyen nekem Karácsonyra egy tangóharmonikát. Megtette, és fül után megtanultam ezeket a dalokat. Az egyik vasárnap észrevettem, hogy nem jött a vándorzenész, vettem a bátorságot, kimentem játszani, és ugyanúgy potyogtak az emeletről az újságpapírba becsomagolt kis pénzecskék - ez volt az első gázsim."

"Szerencsém volt: A nyolcvanas évek közepén - egy Korál turné kapcsán -, Sárvár mellett jártunk. Akkor kezdődött Magyarországon a privatizáció - különböző régiségek, műemlék jellegű templomok, kápolnák, kolostorok, malmok kerültek privát kézbe. Ráakadtam egy romos kápolnára - Sárvár mellett, Sitkén. 1986-ban, zenész kollégáim segítségével elhatároztuk, hogy rendbe hozzuk. Eltelt 25 év, és ez egy rock centrum lett. Minden évben, augusztus utolsó szombatján, a domboldalon Sitkei Rockfesztivál."

A teljes interjú itt meghallgatható:
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.