A bor az emberiség számára évszázadok óta szakrális jelentőségű. A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek is mindig szoros kapcsolatban álltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel.

A 2002 óta minden évben meghirdetett pincészetek versenyén a szakértő zsűri által legkiválóbbnak vélt pincészet, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet a régi bencés szerzetesek hagyományaira építve folytat hét éve modern technológiájú szőlészeti, borászati munkát. Ekkor épült meg a monostor tövében a csaknem 2000 négyzetméter alapterületű új pince és borház, amely az odalátogató turistáknak is betekintést enged a borászati munkába és annak eredményébe. A bencés szerzetesek 19. század óta felhalmozott tudását és a modern kor vívmányait ötvöző pincészet, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet kiváló munkáját ismerte el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia, valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, amikor 2010-ben az Év Pincészete kitüntető címet a Pannonhalmi Apátsági Pincészetnek ítélték oda.

Az apátsági borokról a borkóstolón Kovács Ákos így nyilatkozott. "A bort lehet elemezni, lehet nézni, szagolni, de leginkább arra való, hogy megigyuk. A pannonhalmi csúcsborokat tavaly ősszel még bakfis korukban volt szerencsém megkóstolni, és már akkor is érződött rajtuk a bencés lelkület. Mára mindkét nedű lekerekedett, érett, felnőtt borrá nemesedett. A minőségükről csak annyit mondhatok, hogy mindkét ital az igyál még kategóriába tartozik" – biztatott ezzel mindenkit a bórkóstolásra az énekes.
A magyar és az egyetemes kultúrtörténet számos alkotásában találkozhatunk a borral. Egyetlen más italról sem született annyi költemény, annyi dicsőítő megnyilatkozás, mint a borról. A Bencés Kiadó gondozásában megjelenő Bencés humor sorozat első darabja Áldás, áldomás címmel is ezt az irodalmi kincset gazdagítja. A díjátadón a boros történeteket tartalmazó könyvből Kovács Ákos olvasott fel részleteket.



