Daróczi Dávid jóbarátjával, bizalmasával mindig megosztotta örömét, bánatát, akár éjszakákat is átbeszélgettek. A jóbarát azonban nem akar a nyilvánosság elé állni, nem akar beállni azon emberek, állítólagos barátok sorába, akik Dávid halála után tűntek fel a különböző médiumokban. Az egyszerűség kedvéért tehát nevezzük őt Csabának.Csaba régóta ismerte Dávidot és mint mondja, eszébe sem jutott nyilatkozni a halála után, ám az utóbbi időben napvilágot látott álbarátok és hazugságok kiverték nála a biztosítékot.
- Sosem szerettem volna sehol, senkinek nyilatkozni, de régóta ismertem Dávidot, ahogyan mi hívtuk Jocit - kezdte Csaba. - Szembesülve azonban a mostanában sorozatosan megjelent hazugságokkal álszeretőkről, álbarátokról, úgy döntöttem, először és utoljára megszólalok. Sokszor láttam őt sírni, kétségbeesni és tudom, hogy inkább bevallaná már a másságát, mint hogy a családját, szeretteit hurcolják így meg.
A beszélgetés tartalmát három részben közöljük, melyben egy igazi emberi tragédia, egy szomorú emberi sors rajzolódik ki Dávidról, aki kettős életet élt: egy igazit - befelé és egy színjátékot - a külvilág felé. Olyan ember sorsa, aki melegszívű, segítőkész, tökéletes ember volt, egyetlen "bűnét" leszámítva, melyet végül ő sem tudott feldolgozni: homoszexuális volt. Csaba szerint, ha Dávid látná a felhajtást, ami most folyik szülei, barátai, szerettei körül, felvállalná másságát.



