A nagy szerelem kezdetén ki ne vágyott volna arra, hogy álmai párjáról egy fotót szerezzen. Manapság könnyű dolga van a szerelmesnek, hiszen a hagyományos kisebb és nagyobb masinák mellett a digitális fényképezőgépekkel tényleg csak egy kattintás - és már kész is az emlék. És akkor a piacot elárasztó újabb rádiótelefonok kis kameráiról még nem is esett szó...
Vajon a megelőző korok szerelmesei hogyan elégíthették ki a szerelmes fotó iránti vágyukat? A megoldás a miniatűr, azaz finom kézzel festett képek, melyek a tizenhatodik és tizenkilencedik század között töltöttek be jelentős szerepet. Az apró képeket a szeretet jeleként, szerelmi zálogként és maradandó szuvenírként ajándékozták egészen a fotográfia megjelenéséig, mely idővel teljesen kisajátította szerepét. Értékük manapság meg sem közelíti az 1900-as évek körüli árukat, amikor olyan jómódú emberek, mint Panhard vagy Pierpont Morgan csillagászati összegeket fizettek értük. Itt az ideje tehát, hogy a művészet kedvelői felújítsák érdeklődésüket ezek iránt a miniatúrák iránt, és a méltatlanul a vitrinekbe száműzött csecsebecsék értékes gyűjteményekké váljanak.
Mindössze húsz év alatt, mialatt a fotográfia új médiuma széleskörű népszerűségre tett szert, a miniatúrafestészet művészete eltűnt a történelem süllyesztőjében. Könnyű megérteni, miféle lélegzetelállító újdonságot jelentett a fotográfia az emberek életében a tizenkilencedik század második felében, és hogy sikere miért taszított szükségszerűen a feledés homályába egy olyan művészeti formát, amely három évszázadon keresztül jelentős szerepet töltött be az európai társadalom magasabb régióiban. Az eredetileg a királyok számára készített miniatúrák hamarosan utat találtak a nemesség, majd az 1770-es évektől a polgárság köreibe is. A miniatúra a szerelem jele és a siker szimbóluma volt, és legjobb művelői olyan ismertségre és anyagi bőségre tettek szert, amelyet gyakran a legnagyobb festők sem élveztek.
A miniatűr portré története valójában Jean Clouet és Hans Holbein neveivel kezdődik. Ez a két jelentős, kora tizenhatodik századi mester sokkal inkább festő, mint miniatúrakészítő volt,
s a kezdetektől fogva olyan remekműveket alkottak, amelyek szinte felülmúlhatatlan mérföldköveknek számítanak a művészet történetében.
Adrian Darmon
a művészettörténet professzora
A nagy szerelem kezdetén ki ne vágyott volna arra, hogy álmai párjáról egy fotót szerezzen. Manapság könnyű dolga van a szerelmesnek, hiszen a hagyományos kisebb és nagyobb masinák mellett a digitális fényképezőgépekkel tényleg csak egy kattintás - és már kész is az emlék. És akkor a piacot elárasztó újabb rádiótelefonok kis kameráiról még nem is esett szó...
Tetszett a cikk?



