Szívbemarkoló hírt tudtam meg tegnap éjszaka. Meghalt Matatek Judit, akit a nagyközönség főképp a Vakvagányok című filmből ismerhetett. Úgy gondolom, sokan ismertük - és csodáltuk - azon túl is. S bár tudjuk, hogy a halállal csupán egy másik létsíkra kerülünk át, azért mégis fájó belegondolni, hogy ő, akinél életrevalóbbat keveset hordott hátán a Föld, nincsen többé velünk.

Én is a Vakvagnyokból ismertem, mint annyian. 2001-ben újságíróként láttam, s írtam Tímár Péter örökbecsűjéről, melynek főszerepét, Editet alakította Judit. Aki nem látta, érdemes megnéznie, mert remekül (korántsem csöpögősen!) példázza az “egészséges” és a “más” – esetünkben a látó és a vak – emberek közti szakadékot, melyen át oly nehéz hidat építeni.

Természetesen szíven ütött már akkor is Judit szépsége és a belőle áradó energia. Fel szerettem volna keresni, készíteni vele egy interjút, hiszen ismeretlenül is éreztem, hogy ég Benne az a tűz, ami nagyon kevesünkben ég, s élesebben lát Ő, mint bármelyikünk akár szemüveggel, akár anélkül.

Nem sikerült felkutatnom az elérhetőségét, azonban egy évre rá találkoztunk a Nyugati aluljáróban! Megfogtam a kezét szótlanul, percekig így álltunk, csak eztán mutatkoztam be. Néztem gyönyörű arcát, hallgattam választékos beszédét. Örültem, hogy láthatom, illetve, hogy Vele lehetek, akár csak percekig is. Barátok lettünk, még ha csak távoliak is. Megadta a számát, amin többször hívtam. Mindig jókedvű volt, de mindig sietett valahová. Hol lovagolni, hol kung fuzni, hol az egyetemre.

A Nyugati aluljáróban rendszeresen találkoztunk. Mindig megfogtam a kezét, anélkül, hogy egy hangot is kiadtam volna. Ez volt a “jelünk”. Ez így volt, mikor már barátjával jöttek kézen fogva és úgy leptem meg. Készítettem róla (róluk) fényképet is és jegyzeteltem is beszélgetésünket, de most semmit sem találok zavarodottságomban!


Szerettem volna valami többet mutatni, mondani Róla, mint ami “kötelező jelleggel” megjelent Róla a médiában..., egy fotót, egy feljegyzést, de aztán elgondolkodtam, hogy vajon kell-e ez? Matatek Juditra mindenki emlékezni fog, aki ismerte, beszélt vele, s most mindenki arra gondol, mint most én is, hogy mindig szeretni fogjuk.

Judit 33 évet élt, és a látását is elrabló daganatos betegség miatt vesztette életét. Kreativitása, munkássága örökké él! – a szerk.

ZKZ
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.