A pszichiáter a szerbiához tartozó délvidéki Perbászon született. Egyetemi tanulmányait Magyarországon végezte. Miközben a doki Budapesten tanult, otthon kitört a délszláv háború. Mint a legtöbb vajdasági magyar, Csernus is úgy érezte, ez nem az ő harca, és esze ágában sem volt meghalni Horvátországban, vagy Boszniában a nagyszerb lázálomért.

A doki úgy spekulált, hogy addig nyújtja egyetemi éveit, míg otthon véget nem ér a háború. Ám egy idő után mégis csak kezébe nyomták a diplomát, s otthon még mindig nem tört ki a béke. Még meg sem száradt a tinta az okiraton, a szerb (akkor még hivatalosan jugoszlávnak nevezett) hatóságok máris postázták a behívót Perbászra.
Csernus úgy döntött, nem megy haza. Szerbiában a hadkötelezettség alóli kibúvás bűncselekménynek számít, így hamarosan országos körözést adtak ki a "hazaáruló" pszichiáter ellen. A dokit kilenc éven át fenyegette a börtön, így nem is mehetett haza, hogy meglátogassa otthon maradt szeretteit. Imre csak akkor tehette be a lábát újra szülőföldjére, mikor végül amnesztitát kapott.
A doki egyébként fiatal korában sokminden akart lenni, csak pszichiáter nem. Először papnak készült, de a csajozás eltérítette ebbéli szándákától. Miután feloldozták esküje alól, Budapestre jött tanulni. Ám itt sem a léletan rejtelmei érdekelték. Nőgyógyász szeretett volna lenni,később a gyógyszerészet felé is kacsintgatott. Ma már hálát ad Istennek, hogy ezek a szárnypróbálgatásai sikertelenek voltak, s végül a pszichológia mellett kötött ki.



