Számos áldozatot szedtek azok a középkori kódexek, amelyeket kézzel másoltak ügyes és szorgalmas szerzetesek. A kódexek készítésével foglalkozó barátok közül sokan fiatalon meghaltak, egy furcsa betegségben: ciánmérgezést kaptak. Főleg a miniátorokat sújtotta a kegyetlen halál, azokat a szerzeteseket, akik a kezdőbetűket, az iniciálékat szépen kidíszítették, gyakran egész kis festményt kerekítve köréjük. Umberto Eco regényével ellentétben őket nem szándékosan méreggel átitatott könyvvel gyilkolta le a vak könyvtáros. A díszítőmesterek halálát a vörös festék okozta, pontosabban annak higany-szulfid tartalma. A cinóbervörös festékben megtalálható ez a halálosan mérgező vegyület, az ezzel dolgozó szerzetesek pedig nem voltak hosszú életűek.HarmoNet tipp: A penna és a toll története I. >>
Összesen hat dániai temetőben végeztek kutatásokat, ahol középkori szerzetesek maradványait tárták fel. A csontvázakat különböző vizsgálatoknak vetették alá, és kimutatható volt a higanymérgezés. A középkorban a higanyt a szifilisz és egy, a leprához hasonló betegség gyógyítására használták, ám a szerzetesek ezek egyikében sem szenvedtek. Ellenben mindegyikük foglalkozott kódexmásolással, és nap mint nap használták a cinóbervörös festéket. Vesztükre. „Nagyon emberi dolog, ha valaki megnyalja az ecsetet, ha szép vékony vonalat akar húzni” – mondta a kutatás vezetője, Kaare Lund Rasmussen. „A vörös festék rendkívül mérgező, még manapság sem ajánlatos megérinteni a középkori kódexeket.” Nos, ezt nem árt, ha észben tartjuk. A szakemberek természetesen tisztában vannak azzal, hogy a régi kódexek tartalmazhatnak az egészségre ártalmas szereket, a laikus pedig legfeljebb a múzeumok tárolóiban csodálhatja meg a középkori remekműveket, de azért biztos ami biztos, ne feledjük: mérgező könyvek nem csak a regényekben és filmekben vannak, nem árt az óvatosság, ha régiség akad a kezünkbe!


