Ezen kívül sem leülni nem tudott, sem lefeküdni, mivel a székén nem fért el, és sorra törtek alatta a kis fa ülőalkalmatosságok, az ágyáról meg annyira lelógott, hogy inkább a földre feküdt le – ha lett volna annyi hely a börtönében. A túlsúlyos férfinak egyszerűen képtelenek voltak elfogadható körülményeket biztosítani, félő volt, ha még egyszer visszatuszkolják az apró cellába, akkor az 5 évből életfogytiglan lesz, mert nem fog tudni soha többet kijönni onnan annyira beragad. Mivel a börtön átalakítása túl költséges és bonyolult lett volna, na meg a biztonsági intézkedések miatt sem kerülhetett rá sor, a Nagy Mikit inkább elengedték.

A férfi boldogan vette tudomásul, hogy idő elött szabadul, és megígérte, hogy jó útra tér. "Szeretnék végre normális ágyban aludni és olyan széken ülni, amilyenen tudok is. Normális életet akarok élni, a múltban hülyeséget csináltam, de megfizettem érte" – mondta Mike, amikor a börtönélet kellemetlenségeiről mesélt. Normális méretű ember aligha tudja elképzelni, milyen nehézségekkel jár az, ha az ember sehol nem fér el. A szűk cellában kész kínszenvedés volt az élet Mike számára, így ha kevesebb időt töltött is bent, mindenért megbűnhődött.



