A pilóták között jól ismert a vakrepülés kifejezés. Olyan szituációt írnak le vele, amikor a repülőgépet kizárólag a navigációs berendezések segítségével kell vezetni a rossz látási viszonyok miatt. Éjszaka, viharban, ködben, sorolhatnánk még azokat a helyzeteket, amikor szükség lehet a műszerekre. De mi van, ha az ember a műszereket sem látja...

Pontosan ez történt a 65 éves Jim O’Neillel Észak-Anglia felett. A tapasztalt pilóta napvilágnál, jó látási viszonyok között szállt fel a skóciai Glasgowból, és éppen dél felé tartott 5500 láb magasságban kétszemélyes Cessna típusú kisrepülőgépével október 31-én, amikor olyan dolog történt vele, ami nem mindennapos a repülés történetében. Fél úton járt úticélja, Colchester felé, amikor hirtelen elsötétült előtte a világ. Először azt hitte, hogy az erős napfény vakította el, de rá kellett döbbennie, hogy ennél súlyosabb a helyzet. A brit pilóta elveszítette a látását. Mikor sikerült összeszednie magát, észlelte, hogy képes megkülönböztetni az árnyékokat a fénytől, de egyebet nem látott, a műszerek és a horizont egy szempillantás alatt eltűnt a szeme elől. Teljesen vakon repült tovább. Azonnali segítséget kért az irányítótoronytól, aki haladéktalanul riasztotta a Királyi Légierő közelben gyakorlatozó pilótáját, Paul Gerrardot. O’Neil legégetőbb problémája az volt, hogy éppen a levegőben tartózkodott, és egyedül esélye sem volt a leszállásra. Egy modern repülőgépet a légi irányítás segítségével ugyanis könnyűszerrel le lehet szállítani úgy is, hogy az ember semmit nem lát odakint, de ha valaki a műszereket sem látja, úgy egyenlő az öngyilkossággal. Szerencsére Gerrard a közelben volt, és hamar megtalálta O’Neil gépét, és innentől fogva ő volt az idősebb pilótatársa szeme. Az irányítótoronyból folyamatosan adták a radarkép alapján az instrukciókat, Gerard pedig a levegőből korrigálta vizuális megfigyelése alapján a helyes irányt, szó szerint segített látni a pilótának. 

A művelet legnehezebb része maga a landolás volt. A pilótapáros sikeresen elnavigált a legközelebbi repülőtérre, de ott még épségben le is kellett tenni a gépet. O’Neil hangjában a légi irányítók folyamatosan hallották a rettegést, ugyanakkor derekasan állta a sarat. Óvatos mozdulatokkal vezette a gépet, de még így sem sikerült elsőre a leszállás. Amikor megközelítette a kifutópályát, a repülőgép túl gyorsan ereszkedett, és landoláskor elpattant a betonról, így átstartolásra utasították. Másodszor is nekirugaszkodott a leszállásnak, de ezúttal sem járt sikerrel, viszont nem adta fel. Harmadik alkalommal sikerült a gépet viszonylag simán letenni a betonra, így végül is happy enddel végződött a nem mindennapi kaland. A kórházban az orvosok megállapították, hogy agyvérzés következtében veszítette el a pilóta a látását, de szerencsére nem történt visszafordíthatatlan baj, így hamarosan kezdte visszanyerni látását. Amit lehetősége adódott rá, O’Neil köszönetet mondott segítőtársának Gerrard alezredesnek az általa nyújtott nélkülözhetetlen támogatásért.

Az eset ragyogóan példázza, hogy ha az ember nem esik pánikba, még a leglehetetlenebb helyzetekből is van kiút, persze ha kéznél van a segítség. Szerencsére most a RAF képében kéznél volt.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.