
Érkezésnél a lányok belebújnak a kiválasztott ruhákba, de először nem igazán tetszik nekik a helyzet, kényelmetlenül érzik magukat. A hét fáradtsága kezd kijönni rajtuk, nyafognak, így kicsit holtpontra jut a hangulat. Emiatt a beszélgetés is nehezen indul, de végül mégis megered a nyelvük, még a nem-átalakító műtétjéről is kifaggatják Angélát, és a pasikról is.

„Arra számítottam, hogy jobban díjazzák majd a szép ruhákat – szomorkodott Angéla. – Hiszen mindannyian a showbizniszben tevékenykednek, egy ilyen kis jelmezes játék igazán testhezálló lehetett volna. Egyébként is jól esik néha egy kicsit csillogóbbnak lenni, mint a hétköznapokon. Mégis, annyira nem voltak lenyűgözve, inkább teherként élték meg a dolgot. De végül azért a tiarákat, amiket ajándékba adtam – és egyébként eredetileg meg akartam koronázni őket – maguktól is szívesen a fejükre tették.”

Vacsora közben két apród is táncol a lányoknak, Angéla pedig énekel, amíg a lányok körülötte keringőznek, így nagyon látványosan ér véget az este. „Ez az utolsó tánc különösen szép pillanatként maradt meg számomra – mondta Angéla. – Remélem, hogy ekkorra már a lányok is jobban élvezték az estét!”



