
Bea transzvesztita barátnőjével utazott az egzotikus, de egyben rendkívül veszélyes tájra, és eleinte féltek is a köréjük sereglő indiánoktól. Főleg, amikor különválasztották őket, és azon tanakodtak, hogy melyikük maradhasson egyáltalán velük. A törzsi gyűlés eredményeképpen végül a lányokat beavatták, és részt vehettek a törzs életében.

Ilyen fokú ösztönös emberi elfogadással még sosem találkoztak, Nicole-t sem férfiként vagy nőként, hanem egyszerűen emberként kezelték. Beáék részt vettek a törzs hétköznapjaiban is: Bea mosogatott, Nikol vadászni indult és kipróbálta a köpőcsövet is. De végül rá kellett jönnie, jó, hogy nem rajta múlik, hogy éhen marad-e a törzs. Bár Beáék részt vettek az ősi indián étkek készítésében is, végül enni mégsem ettek belőlük.

Az őserdőben azt is hamar megtanulták: ha nem akarnak életveszélybe kerülni, ne nyúljanak hozzá semmihez, és ne tapossanak semmire. Az őserdő hangjai is csak nappal csodálatosak, éjszaka minden megelevenedik és félelmetessé válik. Alejandro pedig még mindig nincs itt, hogy megvédje Beát?




