képtelen leállni a drogokról és az italról, ezek a nyugtatókkal és fájdalomcsillapítókkal együtt alkalmazva eléggé megrövidíthetik azt a pár hetet, amit orvosi jósoltak számára még ebben a földi létben. Amy meg mintha fel sem fogná, mi történik körülötte, továbbra is verekszik, idegesíti a szomszédjait, akik újból feljelentették, és aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a környéken nyilvánítsák nemkívánatos személynek a hibbant énekesnőt - annyira emlékeztet ez Kelemen Annácskára, -vajon a szomszédok, vagy a sztárok ilyenek? Így persze Amynek kicsit nehéz lesz hazajárnia, de hát eddig is inkább barátainál hált, ahogy lelke is már csak ezért jár bele. A pereskedő szomszédok reménykednek, hogy a csodatorkú énekesnő nem húzza már sokáig, Amy meg finoman szólva tojik mindenre, és inkább kitúrja helyéről a dj-t a legközelebbi discoban, hogy a közönség úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. Mert, hogy keverni nem kevert, legalábbis zenéket egymás után, inkább megint egy jófajta kis botrányt, ugyanis a közönségnek nem igazán tetszett, amit a teljesen beszámíthatatlan csaj a pulton művelt, így nemhogy táncoltak volna, inkább körülállták a „művésznőt” és egy egész szórakozóhelynyi tömeg fényképezte a mobiljával, mit művel megint – talán utoljára – a sztárvilág egyik legfiatalabb áldozata.



