Hol volt, hol nem volt, de, sajnos, amikor látszólag volt, valójában akkor sem az volt, aminek lennie kellett volna, egy különös föld: a Csodareformok Földje. Lakói életükben három részre oszlottak, amíg oszlani nem kezdtek: csodareform-csinálókra, csodareform-várókra, valamint immár semmit se várókra. Ám ez utóbbiak hiába, hogy semmit sem vártak, azért kapták, amit nem vártak, nagyon is!
Kiment az egyik Fõcsodareformer külföldre, közpénzen, majd bejött belföldre, közpénzen, és hazahozta a Csodareformötletek egyikét, közpénzen. Külföldön ugyanis azt látta, hogy az egészségügy ott is ügy, mivel nem egész, ebbõl született a Nagy Reformgondolat: nálunk meg kell tizedelni.
Megtizedelték, ám ez sem használt, talán azért is, mert már erõsen elhasznált volt. Felújításra viszont nem volt pénz, csak Csodareform-tervekre, azokra viszont bõven, közpénzbõl. Naná! Ki az a hülye, aki Csodareform-tervet magánpénzbõl finanszíroz?!
Kiment a másik Fõcsodareformer, külföldre, közpénzen, ott fejébe tették a csodabogarat, hogy ennyi, meg ennyi gyerekre nem kell annyi, meg annyi tanár, különös tekintettel bizonyos hátrányos helyzetû etnikai népréteg gyereknebuló-táborának elõnyös helyzetû iskolaszorgalmára, így meg lehet elõzni az elõnytelen mondás érvényesülését: "Sok bába között elvesz a gyerek." Sõt! Ha nincs oktatóbába, akkor - legalábbis a mondás reformalkalmazása szerint - a gyerek nem is veszhet el, mivel a semmi tanárbába, az már igazán nem sok. Meg is született az Oktatáscsodareform-terv, közpénzen. /A "Nemzeti Kerettanterv" már megvolt, ha elkészül a keret, bele lehet tenni Korunk Festményét. Én ugyan Korunk Hõsét tenném bele, de ismeretes különc ízlésem./
No és kiment a Nagy Fõ-fõcsodareformer külföldre, közpénzen, nézegetni a démosz gráfiáját, meg bárcicaélményekkel gazdagítani saját biográfiáját, közpénzen, oszt’ hazajött belföldre a Nagy Felismeréssel: ha kevesebbszer szülnek a nõk, kevesebb lesz a gyerek. Értékes megállapítás ez, elismerendõ, de az illetékeseknek már családígérgetésre se tellett, ami a lelki államkassza-szegénység mélypontja /no és mindig akadnak idióták is, akik komolyan veszik azt, amit a politikusok mondanak, nem restellik megkérdezni, hogy hová lett a tavalyi hó/. Ám így is szép Népességnövelõcsodareform-terv készült, közpénzen. Ki is nyomtatták, sokmillió példányban, közpénzen. Buzdító soraiból ki kell emelnem Nyala Balambér, a Nagy Csodapiac-költõ szép versét, amely így kezdõdik:
" Mici, Kati, - ne ülj tétlen!
Tedd a dolgod, - és szülj szépen!
Ha majd százat lép a gyerek,
örömkönnyes lesz a szemed!
Mikor könnyed elpárolog,
ígéretünk kapod, kapod!
No és ha jön ismét könnyed:
ingyen kapsz egy BABAKÖNYVET!"
Jó élni a Csodareformok Földjén? Hát, ahogy vesszük... Napjainkban, ha Libanonhoz hasonlítjuk, ahol liba non, ezzel szemben bomba yes, tûrhetetlenül ugyan, de, relatíve, tûrhetõs...
Egyesek szerint, - de ezek az eretnek bölcselõk nagyon-nagyon kevesen vannak! - a Csodareformok Földjén csodareformok tervei elõtt inkább gondolkozni kellene, csak úgy közönségesen, csodák nélkül, egyszerû, köznapian /de nem reformköznapian!/ józan ésszel... Hát, kérem, ha egyszer e Földön rájuk hallgatnának, az lenne ám Csodák Csodája! Óz-zal, meg õzzel!
Ilyen csoda, persze, nem lesz. Maradnak a Reformcsodák, azok, kérem, nagyon hatásosak. Ha a mondás szerinti három napig tartanak is, a nép akkor is legalább három évig nyögi ezeket. Az újabb Reformcsodáig...
Lelkes Miklós cikkeirõl beszégessünk
Hol volt, hol nem volt, de, sajnos, amikor látszólag volt, valójában akkor sem az volt, aminek lennie kellett volna, egy különös föld: a Csodareformok Földje. Lakói életükben három részre oszlottak,
Tetszett a cikk?



