Nem a kerekes székeddel kell hegyeket másznod a valóságban, hanem éberen figyelni, hogy kikkel találkozol most, és azok milyen segítséget ajánlanak fel. Tudom, hogy nem szereted a túllihegett ezoterikus dolgokat, és igazad is van, nem könnyű eligazodni

Nem a kerekes székeddel kell hegyeket másznod a valóságban, hanem éberen figyelni, hogy kikkel találkozol most, és azok milyen segítséget ajánlanak fel. Tudom, hogy nem szereted a túllihegett ezoterikus dolgokat, és igazad is van, nem könnyű eligazodni most abban a gyógyító áradatban, amelyben csak igen kevesek az igaz és hiteles emberek is egyben. De az ilyen nagy megpróbáltatásoknál pontosan ez a feladat; a tiszta forrás, a megfelelő segítség megtalálása, elfogadása és használata a magad számára.

- Az igaz, hogy Tibet nem egy kis kikapcsolódás vagy egy gyors segély lenne a számomra, hanem egy hosszú tanulási út, azt már tudom és érzem is. Tibetben nemcsak meggyógyítanak, hanem átváltoztatnak. Mert csak úgy tudsz fölállni, hogy átváltozol. De ott is a legjobb helyre kellene kerülnöm, és még nem tudom, hogyan juthatnék oda. Ezért most van ez a másik út, az őssejt beültetés.

Egy sorstársamtól hallottam a moszkvai őssejt beültetésről. Ez nem jár nagy fájdalommal, sem műtéttel, „csak” vagy tucatszor ki kell menni Moszkvába, és iszonyatosan sokba kerül. Ott az emberből, magából nyerik ki azt az őssejtet, amit aztán a beteg területre fecskendeznek be szabályos időközönként. Többen már az első kezeléstől is megmozdultak, és vannak, akik meggyógyultak. A honlapomon - www.laszlohorvat.freeweb.hu - , feltettem mindent a magam esetével és a leletekkel együtt, no meg azzal a bankszámlaszámmal, amelyre a pénzt lehet küldeni.

- Mennyibe kerül egy ilyen beavatkozás?
- Sajnos méregdrága. Húszmillió forint a teljes összeg, de ha a fele meg van, akkor már el lehet indulni az első kezelésekre. Az idő most ellenem dolgozik, mivel másfél és három év az időtartam, amíg optimális módon elkezdhető a kezelés.

- Végül is diagnosztizáltak valamit?
- Neve nincs, de ami látszik az az, hogy a gerincvelőben egy rész elvékonyodott. Nem szakadt el, de történt vele valami; talán egy kis ér, ami elzáródott így az idegek oxigénellátása rövid időre leállt. Két tibeti láma szerint, akikkel Magyarországon találkoztam, ez olyan, mint egy „naga harapás”, mint valami külső szellemi lények beavatkozása (a nagák a tibeti vallás szerint azok az értelmes szellemi lények, akik az emberek előtt voltak, és a naga-harapás nevű ritka betegséget azok kapják meg, akik valahogy megsértették az ő köreiket tudatosan vagy tudat alatt, akár az álmukban is, és akár régebben is). A nagák kígyó testű, emberfejű lények, és ez annál is érdekesebb, mivel én egy emberfejű, kutyatestű lényt faragtam mielőtt lebénultam volna. Azért nem részletezném ezt most, nehogy megkavarjam az olvasókat, és mert én elég racionális embernek ismerem magam, nem is tudom, hogyan állok a hittel. Nem zárkózom el semmi elől, mert tudom azt, hogy igenis vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk leírni vagy megmagyarázni, és mégis hatással vannak ránk. De nem vagyok elvakult semmilyen ilyen vallási és hitbéli ügyben sem. Persze az elmúlt másfél év alatt ez is sokat változott bennem, de most inkább egy nagy zavart érzek a fejemben a hittel kapcsolatban is. Tény az, hogy magam is úgy éreztem, amikor a fájdalom a mellkasomból a gyomorszájamon át a gerincembe vándorolt, hogy valami rajtam kívül álló dolog történt akkor velem.
Ma sem értem, miért pont velem és hogy mi történt. Szeretném megérteni, és meg is gyógyulni belőle.

- A megértéshez már sok mozaikod van, ha csak arra gondolsz, amiket eddigi beszélgetésünk alatt mondtál: ki szerettél volna törni, nagy volt már benned a feszültség – de mert te nem törtél ki, egy ér tört ki benned, belőled.
És bizonyára folytatható lehetne ez a puzzle, ha egy kicsit belegondolnál az akkori gondolataidba és érzéseidbe életed minden színterén. Ezt szerintem érdemes lenne megtenned. Most ennek van itt az ideje.
Egyébként látod magad előtt, ahogy felállsz a székedből, és járni kezdesz?

- Igen, minden nap vizualizálom is. Na, látod, ez az a másik dolog, ami változott bennem, hogy a sok sötét, pesszimista kép helyett egyre inkább a pozitív, az előre vivő képeket igyekszem látni, ezekre gondolok, és ezekben reménykedem.

AMIG AZ EMBER BESZÉLNI, ÍRNI, DALOLNI, SZÓLNI TUD ARRÓL, AMI VELE TÖRTÉNIK, MINDIG OTT VAN A REMÉNYE ANNAK, HOGY A SORS KEREKESSZÉKE MÉG JOBBRA FORDÍTHATÓ. S AMIG EZ A REMÉNY ÉL, ADDIG AZ EMBER IS ÉL, ÉS BÁRMI MEG IS TÖRTÉNHET VELE ÉS BENNE.
TALÁN EZT LEHETNE HITNEK NEVEZNI. HIT, REMÉNY ÉS SZERETET, S EZEK KÖZT IS A LEGFŐBB A SZERETET, AHOGY A BIBLIA MONDJA.

- Mi az, ami most feszít, mi az, amit minél előbb meg szeretnél csinálni, mi az, amit az emberektől kérnél?

- Nem könnyű kimondanom, de elsősorban pénzre van most szükségem, mégpedig a már említett 20 millióra, ha a moszkvai megoldást választom. Nem várhatok nyugodtan ücsörögve arra, hogy egyszer talán összejön a pénz, mert ahogy haladunk az időben, úgy romlanak az esélyeim is a felépülésre. Még nincs semmi baj a már megtörtént mellett, de minél előbb kellene valami megoldás. 34 éves vagyok, feleségem van, akit szeretek, és aki szeret engem. Most már tudom, hogy ha felépülök, az élet apró-cseprő problémáiból, nemigen lesz olyan, amit ne tudnék majd kezelni. Tudom, hogy mit tudok, hogy mi az, amit a szívemből adni tudok én is az embereknek, és ezeket már most is csinálom; faragok, koncerteken lépek fel, magam is dolgozom, és napi 5-6 órában menedzselem a gyógyulásomat. A honlapomon látható számlaszámra lehet a pénzt küldeni, vagy írni nekem, ha bárki bármi mást tudna ajánlani. Az ilyen fajta pénzküldéseknél azt szokták mondani, hogy később leírható lesz az illető adójából, és ez így van nálam is.

- Miért kell olyan messzire menni ezért, én csak ezt nem értem. Magyarországon nem ismerik ezt az eljárást?

- Vannak, akik már ismerik, de nem ismerik el legális gyógymódnak. Ha elismernék, akkor azonnal olyan sokan jelentkeznének, ami milliárdokba is kerülhetne az államnak. Hiszen, ha elismernék, akkor a TB-nek kellene állnia a költségeket, mint például a CT és az MR vizsgálatoknál és így tovább. Hát kis hazánkban nem mennek ezek a dolgok olyan gyorsan, ahogyan kellene, pont a fent említett okok miatt. Szóval erre a nagy hercehurcára van szükség ahhoz, hogy az őssejt beültetést elvégezhessék rajtam. Talán Tibetbe szívesebben elmennék, ha tudnám, hogy kihez és hova, de ezzel a kerekesszékkel nem igazán tudnék elindulni a hatalmas hegyekbe.

- Tényleg, azóta hogy közlekedsz? Azt mondtad, autóval jöttél.

- Igen, autóval járok. Van néhány ember Magyarországon, akik átalakítják az autókat, ha szükséges olyanra, ami egy lábát használni nem tudó embernek is megfelelő. Elvigyelek valahová?
- Köszönöm, de itt lakom egy megállónyira, de a csoda-autódat azért még megnézném szívesen, - mondom őszintén, meg azért is, hogy valahogy térjünk vissza a jelenbe, az itt és most-ba.

A történet nagy részét ismerjük már, tenni pedig most éppen semmi mást nem tudunk, mint hogy elgondolkozunk mindannyian a hallottakon, és majd emésztjük a szavakat, a gondolatokat. Aztán kinek-kinek eszébe juthat még egy-egy másmilyen megoldás, egy-egy újabb gyógymód vagy gyógyító, esetleg hirtelen felismerés támadhat Laciban vagy akár bennünk is, vagy álmaiban láthat meg valamit valamelyikünk, ami előbbre viheti ezt az ügyet.
Most már mi is benne vagyunk alaposan; Laci, akivel megtörtént és elmesélte, én, aki hallgattam és leírtam mindezt, Bori, aki a fotókat készítette, és Te is, kedves olvasó, aki végig olvastad a történetünket. Most már mindannyian benne vagyunk. Nincs min csodálkoznunk, nincs mit elítélnünk, nincs mit félrelöknünk magunktól, hanem inkább magunkhoz kell ölelnünk, amilyen hamar csak lehet még azokat, akiket szeretünk és önmagunkat is, és meg kell adnunk és mondanunk mindent, amit csak tudunk és szeretnénk, ameddig még nem késő. Aztán meg kell néznünk, hogy hova és miért indulunk el holnap reggel, és csak oda menjünk, ahová őszinte örömmel visz a szívünk és a lábunk.

AMIG A DOLGOKRÓL GONDOLKODUNK, BESZÉLÜNK, DALOLUNK VAGY SZÓLUNK, ADDIG MINDIG VAN REMÉNY ARRA, HOGY SORSUNK KEREKÉT VAGY KEREKESSZÉKÉT JOBBRA FORDÍTSUK, ADDIG MÉG OTT VAN A HIT, A REMÉNY ÉS A SZERETET, ÉS MIND KÖZÖTT A SZERETET, MELY A LEGNAGYOBB GYÓGYÍTÓ ERŐ.

Leliftezünk Laci autójához, hogy megnézzem a szódásszifonból és egyéb nagyszerű alkatrészekből átalakított járgányt, s hogy ő beüljön, és Borit bevigye a városba.
Mutatja a kormányt; minden arra van rászerelve, onnan kell nyomni valamit, ami a kuplungot indítja be, onnan kell tekerni valami mást, ami a pedált helyettesíti. Nem vagyok autós, már húsz évvel ezelőtt rájöttem, hogy én is és a városban élő emberek is jobban járunk, ha nem ülök a volán mögé. Iszonyatosan soknak tűnt nekem az, amire oda kellene figyelnem fegyelmezetten és biztonságosan egy autóban.

- Nem szörnyű és kezelhetetlen ez a sok kütyü itt, és hogy mindent a kezeiddel kell csinálnod? - kérdezem Lacitól. Ő csak mosolyog.

A szemem most lábad könnybe először igazán. Eddig tartottam magam, és nem is volt nehéz, hiszen 30 éve a segítő szakmában (is) dolgozom. Van megfelelő kultúrám, intelligenciám és tapintatos megértésem, empátiám bőven az ilyen vagy hasonló esetekhez.

De Laci kisfiús csibészségeit hallgatva és rosszalkodó mosolygását nézve úgy érzem, hogy
most nem bírom ki már sírás nélkül. Szeretném átölelni, megsimogatni, és azt mondani neki:
„Kelj fel és járj!” De csak gyorsan megköszönöm a beszélgetést, és szaladok hazafelé, mint aki a maga árnyéka elől fut és menekül. A mélyben lévő parkolóból nem könnyű megtalálnom az utat felfelé. Félek az ablaknélküli liftben, és az utcán már sírok is.

Istenem, hát hol van az én hitem, hogy nem mondtam neki azt, amit mondhattam volna?
Miféle kishitű félelem az, mely miatt megállunk és lebénulunk a döntő pillanatokban?

DE AMIG MÉG GONDOLKODUNK ÉS BESZÉLÜNK, DALOLUNK ÉS SZÓLUNK A DOLGOKRÓL, MEG AMEDDIG KÖNNY SZÖKIK A SZEMÜNKBE VALAKI MÁSÉRT VAGY AKÁR ÖNMAGUNKÉRT IS, ADDIG NINCS VESZVE SEMMI. SORSUNK KEREKE MÉG MINDIG JOBBRA FORDÍTHATÓ, MÉG AKKOR IS, HA MÁR LEGALÁBB ANNYI KÜTYÜ VAN RAJTA, MINT LACI ÁTALAKÍTOTT AUTÓJÁBAN A KORMÁNY KERÉKEN.

A GYÓGYULÁS HITE ÉS REMÉNYE KELL HOGY ÉLTESSEN MINKET ÉS TÉGED IS LACI! Veled vagyunk!

Bors Mari (MIRA)
A honlap, amin fel lehet venni a kapcsolatot Horváth Lászlóval: Horváth László lapja
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.