Szombat van, süt a nap, az utcán autók százai száguldanak, mint általában. De valami furcsát és szokatlant is érzékelek, mert nagyon tülkölnek, szirénáznak, sikoltoznak az autók odalent. Mi történhetett?
Kinézek az ablakon, és látom ám, amint egymás után, hosszú sorban elegáns fekete, vagy elegáns fehér, vagy elegáns színes autók, felvirágozva hajtanak be a Polgármesteri Hivatal utcájába.
Ja, hát esküvő van! – jövök rá rögtön a hangos autóskodás okára és miértjére. A szombat, az esküvők napja szokott lenni már jó ideje, és ilyenkor az autók is, meg az emberek is ünneplőbe vágják magukat és nyerítenek. Ja, bocsánat. Most már asszociatív és analóg elmémmel egy másik esküvő képe sejlik fel bennem; egy falusié.
Úgy 10-12 évvel ezelőtt még egy Budapesttől 60 kilométerre lévő kis faluban laktunk a kislányommal és a kutyánkkal. Zavaros városi és családi helyzetek elől menekültünk a természethez és önmagunkhoz közelebb. 5 évig élveztünk egy nagy vályogházat, hatalmas kerttel, sok zölddel és cicákkal-kutyákkal egyetemben; no meg falusi esküvőkkel.
A lánykám imádta ezeket a hangos szombatokat; ő is kicsit kiöltözötten ott rohangált a sorok végén, énekelt és dajdajozott a zenészekkel, és sütizett a vendégekkel, ha már be is mentek valamelyik közeli házba. Persze csak az ismerőseink lakodalmain vett részt, de azt mindig nagyon élvezte velünk együtt.
Ott az egész falut körmenetszerűen végigjárta az ifjú pár és a násznép, sokszor lovas szekér vezette a menetet, utánuk cintányérral, dobbal, trombitával, hegedűvel felszerelkezett zenészek vitték a prímet, és adták meg az alaphangot és az alap hangulatot egyaránt.
Néha-néha házi videó felvételeinken visszanézzük, ahogy Zsófi ott ugrabugrál rövid kis karton ruhájában, és izgatottan mondogatja bele a kamerába, hogy kik vannak, ott, és hogy ez a Zsolti lovacska az ő „keddence”, ahogy akkortájt mondta.
Estefelé némi sütikkel és sülthusikkal megrakodva jött hazafelé, és gyermeki boldogsága eltakarta előle a hajnalban már részegen duhajkodó, állattá váló férfiakat. Egy-egy ilyen esküvő kemény százezrekbe kerül, hallottuk másnap a falubeliektől, de hát az is igaz, hogy a menyasszonytáncon szinte vissza is jön a fele vagy akár több is.
Lelombozó volt ezért, amikor egy-két év múlva felbomlottak ezek a házasságok is, és éppen olyan csúnya válás lett a vége, mint amilyen szép esküvő volt az eleje. Hogy mi került többe, azt már nem tudom, de gondolom, hogy a válási procedúra, a közös vagyon elosztása azért talán jobban megviselte anyagilag és lelkileg is az embereket, mint a hacacárés, kimulatós esküvők.
Sokat gondolkoztam éppen a héten arról, hogy a házasságok az égben köttetnek-e, s hogy amit az Isten megkötött, azt ember nem bonthatja fel. De vajon ki tudja azt biztosan, ki tudhatja, hogy isteni kötés-e az, amit ő most fel szeretne oldani, avagy csak valami emberi egó, érdek, szentimentális szerelem, netántán szülőktől vagy mástól való menekülés a csöbörből egy vödörbe vagy egy köcsögbe. Bocsánat az ünneprontó szavakért. Mindenkitől elnézést kérek, akinek szép és jó, örökké tartó házassága van (na, az biztosan az égben köttetett), és azoktól is, akik szenvedve, de benne maradnak, vagy küzdenek egymásért, önmagukért, a gyermekeinkért, a családért. Sok színű és sok szintű világunkban minden előfordulhat, és minden megtörténhet. Sem általánosítani, sem ítélkezni nem akarok, csak gondolkodom néha ezen-azon.
Persze vannak egyházi törvények; ahány egy-ház, annyi szokás, és vannak emberi törvények, melyeket emberek találtak ki, és ők is gyakorolnak más emberek felett, de számomra az isteni törvények felette állnak ezeknek. S hogy melyek az isteni törvények, azt csak az élet folyamatos és mély megélése során tudhatja meg az ember. Ez nem olyan, ami adva van, hanem olyan, ami kialakul, ami felsejlik, amiről lehullik a lepel, mint a tályog az ember szeméről, és egyszer csak megvilágosodva rálát a lehető legegyszerűbb összefüggésekre és történésekre, és akkor hirtelen beléhasít a felismerés: ez az Isten akarata, volt, van vagy lesz…
Mira
folytatjuk
Lélekemelő fórum
Nusu, a kínai nők titkos nyelve
Szombat van, süt a nap, az utcán autók százai száguldanak, mint általában. De valami furcsát és szokatlant is érzékelek, mert nagyon tülkölnek, szirénáznak, sikoltoznak az autók odalent. Mi történhetett?
Tetszett a cikk?



