A miniszterelnök pontosan tudta, milyen sors vár rá. Jól ismerte korábbi elvtársait. Első kézből olvasott a gulágokról, s a nagytestvér minden szavahihetőségéről már többször megbizonyosodott. A lelkiismerete nem magáért küzdött, hanem azokért, akik vele voltak

A miniszterelnök pontosan tudta, milyen sors vár rá. Jól ismerte korábbi elvtársait. Első kézből olvasott a gulágokról, s a nagytestvér minden szavahihetőségéről már többször megbizonyosodott. A lelkiismerete nem magáért küzdött, hanem azokért, akik vele voltak.
Lélekemelő fórum

„Értük könyörgök. … Én hozzád megyek, tartsd meg őket nevedben, … óvd meg őket a gonosztól.” (Ján. 17:6-16)

– Ki vagy te, feketeruhás jelenség, aki meglátogatsz börtönöm sötétjében? Nem kértem papot.
– Ne nevettesd ki magad. Papot kérni az ávósók börtönében? Nem vagyok pap, és te nem vagy hívő. Bár lehet, hogy most az utolsó óráidban megtérsz. Mások is így szokták.
– Ördög vagy tehát vagy angyal, hogy ezen az estén meglátogatsz?
– Nem mindegy neked? Veled vagyok. Lehetek a Fény t6eremtője, a Messiás, vagy lehetek a Fényhordozó, Lucifer, aki utoljára átvilágítja nemtudásodat. Tudod-e, hogy a nemtudás az egyetlen bűn? De hát lehetek a lelkiismereted is, ha ragaszkodsz a materialista dialektikához. Miért reszketsz? Tudtad előre, hogy hogyan végzed.
– Nem magamért reszketek. Mi lesz azokkal, akik bíztak bennem? Mi lesz, ha azt látják, hogy elesek, megtörök, ordítva könyörgök kegyelemért. Filmre veszik, és ötven év múlva is vetíteni fogják, hogyan árultam el őket. Nem tudom, hogyan fogom bírni a kínzásokat a továbbiakban.
– Ne félj, ők már megtagadtak téged. De hát tudtad ezt előre, megmondtad Péternek. És azt is tudod, hogy aki a legjobban kiáltotta a nevedet, az államellenes összeesküvő fasisztának fog hívni egy év múlva, hogy felvegyék az egyetemre. Ma még a szomszéd cellában ül, négy év múlva tanársegéd lesz, és cikkeket ír, gúnyolva a neved. Ezeknek a fiataloknak éles logikája van, bármiről bebizonyítják, hogy az ellenkezője igaz. Aki pedig ellentmond nekik, arról a KISZ-bizottság megállapítja, hogy eklektikus, és nem jut álláshoz. Mindennek a híre hamar elterjed, s tudni fogják, miről hogyan kell nyilatkozni.
Miért fogadtad el a miniszterelnöki bársonyszéket?
– Sosem kerestem. Nyáron úgy éreztem, eljött a változás ideje, egy-egy reformot talán elfogad az országgyűlés. A rádió közvetítette, és felkapták a nevemet, azt gondolták, szembe merek szállni Rákosival.
– Eszedbe se jutott, hogy bábu voltál a kezükben, s nem Rákosival, hanem a nagytestvér parancsaival szállsz szembe. Egy név kellett nekik, amelyet felemelnek, aztán sárba tipornak, hogy mindenki tanúja legyen annak, mi lesz azzal, aki egy mondatot is meg akar változtatni a kiadott parancsokon. Ők adták a nevedet a tömeg szájába.
– Huszonharmadikán a Parlament előtt addig elképzelhetetlen tömegek kiáltották a nevemet virágvasárnapi hangulatban.
– A pálmaágak nem fértek volna el, olyan szorosan állt a tömeg. De hát kocsival hoztak, az utat tudott törni magának. Ott, akkor mit gondoltál?
– Nagyon féltem. Csak azt tudtam kérni, hogy elvtársak, menjetek haza, megpróbáljuk teljesíteni a kéréseiteket a törvényhozásban.
– Akkor még nem volt fegyverük. Általános fegyverhasználati tilalom volt.
– De a rádiónál már felkészültek a tömegmészárlásra. Aki elkezdte a rádiót emlegetni, már tudhatta, hogy a szemközti házak tetején fegyveresek várják a népet.
– Előbb ki kellett nyitni a fegyvertárakat, hogy legyen mire visszalőni. Parancsot kapott a rendőrség, katonaság, hogy a „forradalmi népnek” adják át a fegyvereket.
– Szétszórhatták volna őket könnygázzal, vízsugárral, de itt fejek kellettek.
– Fejek és fiatal életek. Bosszút állni a börtönök rabjain. Ők szenvedtek a legtöbbet, nekik volt a legtöbb okuk fegyverrel támadni a népköztársaságra. Láttam előre megtelni a kórházakat sebesültekkel. Örökre elveszik a kedvüket a lázadástól, az önálló gondolkozástól. Könyörögve kértem a rádióban minden nap: tegyétek le a fegyvert, még nem késő. Tudtam, hogy ott állnak készenlétben a szovjet tankok. Hogy a tárgyalókészségük csak látszat, minden puskalövésért ágyúcsövek merednek majd a városok falaira. Én már felnőtt voltam az orosz megszállás idején. A gyerekek pedig barátkoztak a tankokon ülő orosz katonákkal. Végre gyakorolhatták az évekig tanult, de használatlan nyelvet. De hát sosem azok adják ki a parancsot az ágyútűzre, akik a tankokban ülnek. Azok a fiuk is áldozatok voltak. Nevetséges szám: tízmillió a kétszázhúsz millióval szemben. Mindenki tanulta Szovjetunió méreteit. Mindenki tanulta a második világháborút, de idealisták voltak, valami emberségben hittek. A parancsok pedig egész más irányból jöttek. Még a szovjet vezetőség sem tudta, mikor mi következik.
– De te sejtetted.
– Én is, és azok a tisztek, azok megélték az orosz fogságot a világháborúban. Kiváló katonák voltak, de nem avatkoztak közbe. Ők bizonyosságot tudtak, én bizonytalan voltam, s mindazok velem, akik kétségek között vállalták a lehetetlent. A mi sorsunk már Teheránban eldőlt. Aztán jött Jalta, akkor már segítségre nem számíthattunk. A nyugati ellenségképhez mi is hozzátartoztunk. Leszámoltam ezzel a földi valósággal, nincs tovább. Nincs miért védekezni, csak hallgatni lehet, ahogyan egykor Pilátus előtt hallgatott virágvasárnap ünnepelt királya. Elfogadtam a sorsomat. Magam vagyok, nem tehetek mást a kereszt alatt.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.