Nem tudom, hogy Ihajt eredetileg honnan lódították ki. Azt sem, hogy Csuhaj tényleg azokon az örökázsiai pusztákon csatlakozott-e a magyarok solymászó õseihez, de annyi bizonyos: régóta együtt mulatnak, megy az ihaj, csuhaj!
No, jobb helyre nem is kerülhettek volna, mert a magyar szeret mulatozni, amikor erre égvilágon semmi oka. Okos szeretés ez! Ha okkal akarna mulatozni, akkor csak százévente vidámodhatna, és mindössze öt percre.
Ballagok a Kárpát-medencében, mily találó elnevezés: itt is kár, ott is kár! Hát egyszercsak összetalálkozom Egyik Tizenkilenccel, meg annak ellenlábasával, Egy Híján Hússzal. Az nagyon lábas, de keze se tétlenkedik, ha...
Egyik Tizenkilenc fennen hirdeti: õ aztán százszor több Egy Híján Húsznál. Egy Híján Húsz is ugyanígy vélekedik, csak sajátmagát százszorozza be. Mindkettõ körül ott tánchízelgett az állítólagos félnép /az állítólagos nép fele/, lengette a zászlóerdõt, kurjongatott, lekutyaugatott, buzdítódanolászott, rágalmazott, selyemszalagokkal játszott, éljenahazázott. /Szegény haza alig él ezektõl az éljenektõl, de még meghalni sem tud tõlük./ Ihaj, csuhaj! Gyõzünk, merünk, fõzünk, eszünk, sohse halunk meg!
Mondom én a félnépnek, mindkettõnek, hogy Egyik Tizenkilenc éppen annyi, mint az Egy Híján Húsz. Utálok számolni, de, ha jól utánaszámolok, így igaz. Versben mondom, mert a nép fogalmába bepátlikázott-felpántlikázott népféleség nem valami értelmes, muszáj neki ilyen egyenesen, rímesen, õsázsiai magyarsággal a fülébe, bele:
Hallga, Balga! Ez is annyi,
mint a másik!
Mindkettõnek bíz’ a foga
arra vásik!
Peckes Pockok! Ujjat elõ!
Aki számol,
rájöhet a végén erre
önmagától!
No, kár volt ezt mondanom! Mindenki nekem jött, amellett, hogy egymásnak is. Puff neki, aztán újra nekem! Mind! Az Egyik Tizenkilenc, a másik, az az Egy Híján Húsz, Ihaj, Csuhaj, Heje és Huja, a két tökázsiai tökkelütött, a Piros Ultimó Multimillió, Attila Kardja, de még a Kalandozó Magyarok is hazaszöktek délkelet-ázsiai AIDS-beszerzõ sexkörútjukról, hogy felesküdjenek Egyik Tizenkilenc, vagy, ezzel éppen ellentétesen, Egy Híján Húsz százszorosára. Kitartottam amellett: Egyik Tizenkilenc, valamint Egy Híján Húsz EGYENLÕ, de ezek furcsán értelmezik a Nagy Francia Forradalom jelszavát, a "Szabadság, Egyenlõség, Testvériség!"-et. Azt csinálják az Egyenlõséggel, hogy...és akiben nem látják Testvérük, annak mindjárt Test-vériségére gondolnak, vagyis a nyaktilóra, franciás nevén a guillotine-ra.
Körbenézek, hát egy lépcsõfokon ki áztatja bütykös lábujjait lavórnyi melegvízben? Nem más, mint a Nagy Primitívség, ez a Hajléktalan, akinek annyi Hungarian ad otthont, hajlékot! Lábát áztatta, közben vélt ellenfeleit is eláztatta, emellett kurjongatott, zászlót lengetett, kiskutyát pántlikázott, esze tokját fényesítgette, továbbá ostobaságokat kiáltozott. Mondom neki:
- Hát, Te, Öreg, itt?! Nem fogyott el ázsiai ázsiód?!
Nagy Primitívség Úr jót nevetett:
- Az enyém?! Mindennapos vendég vagyok a tévében, Mocskoscsokoládésmacskán díszpolgárrá választottak, éldegélek, mint kecske a káposztáskertben. Tagja vagyok a Tökös Ötös Bökdös Klubnak is, onnan is tejelnek nekem az ökrök. Igaz, belõlem sokan élnek fényesebben, mint én belõlük, de azért megvagyogatok! Filozófus Uram is jobban tenné, ha hagyná a fenébe azt a sok igazságot, túl bonyolult ilyesmi azoknak az õsmagyar-hõsmagyar agyaknak! Csak egy szavába kerül! Bejáratos vagyok én ide is, oda is, viszem is, hozom is... Szólhatok az érdekében!
Nem jó vitatkozni a Nagy Primitívséggel, mivel az ilyen vita kutyára fárasztó. Vállonveregettem az öreget, és kitérõen válaszoltam:
- Majd meggondolom...
Nagy Primitívség, kis esze, vaksi szemecskéje ellenére, ezúttal mégis a jövõbe látott:
- Jaj, Filozófus Uram, látom, Ön az maradt, aki volt! Önben ott a gát, hogy ne legyen renegát! Önnek ma sem azt jelenti az erkölcs, hogy ezt-azt fondorlatosan elkölts! Megveti ezeket az összegyûlteket, akik csinálják itt a zavarost, ahelyett, hogy kivetné hálóját a zavarosba! Legalább vegyen egy példányt lapunkból! Fizetni sem kell érte, MADE IN SAMU BÁ’, majd megfizet érte az ország, kamatostól!
Inkább ingyenléggömböt szerettem volna az unokáknak, de nem akartam megsérteni Nagy Primitívséget, elvettem egy példányt ÉSZFEDÉL NÉLKÜL címû szóróanyagából. Már az elsõ oldal világosan mutatta, legalábbis számomra, hogy hová kell szórni az ilyesmit, meg az ilyen észre mennyire szükséges volna addig is a fedél.
Persze, azért ilyen szembeszóró-anyag is elérheti célját. Nem kötelezõ mindent ésszel olvasni!
Lelkes Miklós cikkeirõl beszégessünk
Nem tudom, hogy Ihajt eredetileg honnan lódították ki. Azt sem, hogy Csuhaj tényleg azokon az örökázsiai pusztákon csatlakozott-e a magyarok solymászó õseihez, de annyi bizonyos: régóta együtt mulatnak, megy az ihaj, csuhaj!
Tetszett a cikk?



