Benő erősen arra gondolt: nincs egy vasa sem, - ez megóvta a pokoli csábításoktól. Szerencsére: eddig nem kértek tőle e tüzes lokálban egy vasat sem. Őrangyala megvetően legyintett:

Benő erősen arra gondolt: nincs egy vasa sem, - ez megóvta a pokoli csábításoktól. Szerencsére: eddig nem kértek tőle e tüzes lokálban egy vasat sem. Őrangyala megvetően legyintett:
- Hagyjuk itt ezt az Istentelen Reklámbirodalmat! Itt a Sátán a főrészvényes észlényes, nem mondom, kicsit kikupálta ezt a helyet, persze, sok érdekeltsége van, még az a versbeli Ágnes Asszony is neki mos pénzt a patakban, amikor nem azt a véres lepedőt lubickoltatja...

Egy szempillantás alatt már a Mennyország kapujánál voltak. Benő szerény, de vaskos tölgyfaajtóra számított, ám meglepetten látta: a kapu, amelyik tízszer akkora a Pokol kapujánál, drágakövekkel, arany szobrokkal díszített óriás, akkora, hogy az odaérkező lélek egyből megérzi földi törpeségét. Bent pedig felhőkből, égboltozatból, gyémántfényű lépcsőkből, aranysugár-termekből épült palota várta.

Megszólalt az Égi Hangot szóró hatalmas Ezüsthangszóró:
- "MIVEL SZÁLLJON ÁT SZÁZ HEGYEN? ANGYALSZÁRNNYAL! TŐLÜNK VEGYEN! NEM LÁTOTT MÉG ILYEN SZÁRNYAT: ENNEK ESŐ, SZÉL NEM ÁRTHAT! Angyalok! Ütött az óra! Siessetek akciónkra!"

Mindenütt feliratok, óriási, villogó falragaszok fogadták Benőt. Őrangyala már otthagyta, megpattant új angyalszárnyakat venni potom áron, az otthon lévő kétszázharminchét mellé.

Minden volt e palotában: tömérdek árú, nép, mely bárgyú, bohóckodó politpofik, baromiul hízó profit... Benő ámult, bámult, dadogott, habogott. Néhány pillanatig nagyon tetszett neki mindez, de azután eszébe jutott: nincs egy vasa sem. Igaz, egy szemforgatóan nyájaskodó fizimiskájú bankember nagy kölcsönt ígért neki az egyik falragaszról, de Benőben feltámadt a gyanú: nem ezzel a hapsival találkozott a Pokolban?! Itt most kalapos, de a gyanú alapos: csak szarvainak elfedésére tette fel a fejfedőt. Hát itt sem törték le a szarvát?!

Csüggedten ült le a lépcsőre történetünk Benője. Na, és mit gondolnak, Olvasóim, ki ült le mellé?! Ki volt az a szerény, méltósággal felemelt fejű, egyszerű lepelruhás, sokmillió gondtól ráncos arcú öreg?

Nem fogják kitalálni. Maga az Úristen! Így szólt Benőhöz:
- Látom, fiam, neked sem tetszik ez az Égi Reklámbirodalom. Nekem sem. Nem ilyennek teremtettem, dehát, tudod, fiam, a mondást: "Isten tervez, ember végez." Még itt is így van ez, a Mennyországban! A Nagy Hungarian Költővel együtt mondhatom: "Én nem ilyennek képzeltem a rendet." Ismered ezt a versét, fiam?

Benő nem ismerte a Hungarian költőket, csak a Hungarian keltőket, akiknek egyrésze, paradox módon, keltés után rémálmokat hozott. Volt már némi tapasztalata atekintetben is, hogy mi jár annak, aki nem ért egyet a Hatalommal. Esetleg kettőt is kaphat, vagy még többet...

Ám a Jóisten olyan jóságosan nézett rá, hogy megkockáztatta:
- Ó, Mindenható Atyám, én másképpen hallottam e mondást: "Ember tervez, Isten végez."
Az Úristen villámló szemekkel ugrott fel:
- Szóval, te azt hiszed, hogy az a sok bevégzés, kivégzés az én művem?!
Megrettent Benő, ha lelkén nadrág lett volna, hát egyből tele lett volna. Ám az Úristen mindjárt le is csillapodott, és így oktatatta őt:
"Nem, fiam, jegyezd meg, hogy az ember végez. Csak attól félek: hamarosan végezni fog - önmagával is."

Az Úristen visszaült a lépcsőre, szomorúan. Benő vigasztalni szerette volna, de nem jutott eszébe semmi vigasztaló. Nem forgathatta át a mondást arra, hogy "Segíts Istenmagadon, az ember is megsegít", mivel, két földi poklából is, jól ismerte az embereket.

Megjegyzem: nem tudok ezért szemrehányást tenni szegény Benőnek. Ha én ott vagyok, mit tehettem volna, azon kívül, hogy leülök melléjük a lépcsőre, búslakodni?

Tovább a Fórumra
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.