Tényleg ez lenne a vízválasztó? Ilyen egyszerű a boldogság? A napfény, a meleg gyógyír mindenre? Vagy csak véletlen egybeesés az egész? A Sors keze? Isten akarata? Az Őrangyalok csalfa játéka?

Tényleg ez lenne a vízválasztó? Ilyen egyszerű a boldogság? A napfény, a meleg gyógyír mindenre? Vagy csak véletlen egybeesés az egész? A Sors keze? Isten akarata? Az Őrangyalok csalfa játéka?
Talán mindegy is. A lényeg, hogy megtörtént a tegnap.
Legszívesebben kikiabálnám a világ minden részén, hogy tegnap életem egyik legjobb napja volt. Elöntött a belső melegség, a tűz, a vágy és újra elkezdtem érezni.
Érzem, tudom: Megint, újra itt vagyok!
Érzem, hogy élek. Nagy betűkkel ÉLEK!
Hajnal.
Ilyenkor mintha mindent elvarázsolnának. Mindent és mindenkit.
Az utcát, a mozit, a kávézót, a házakat, a hintát és a libikókát, a nagy négyszögletes köveket, amik szélére nem szabad rálépni
…a buszmegállót, a kerítést, a rigókat, akik a sötétben láthatatlanul trilláznak, a fákat, a bokrokat és
…és a fiút és a lányt.
A fiú és a lány csak néznek egymás szemébe, egyenesen egymás szívébe, lelkébe. Nem ismerik egymást. Még nem.
Próbálják megfejteni a megfejthetetlent. A megfoghatatlant, ami csak sejthető
Aztán egymásra nevetnek, összeölelkeznek és a hajnal homályában láthatatlanná válnak…
Vagy csak hiszik, de nem is ez a lényeg. Ott és akkor Ők ketten egyek voltak.
Szabadok, őszinték, gyerekek, de egyszer s mind férfi és nő.
Együtt, lélekben eggyé válva.
guko
04.03.17. 14h 38min útban Pest felé


Vége?!

Már megint, újra, még mindig.
Csendben ülök. Szótlanul rugdosom a szemközti szék kopott lábát és…
…és várok.
Várom, hogy vége legyen.
Megöl a fesz. Az ideg. A görcs.
Vagy inkább a Fesz, az Ideg és a Görcs.
Régi ismerőseim már Ők. Évekkel ezelőtt találkoztunk először. A találkozás hirtelen jött, váratlanul és azóta sem akarnak magamra hagyni. Ők hárman még mindig itt vannak velem.
Körülvesznek, behálóznak, nem engednek, ragaszkodnak.
A Fesz, az Ideg és a Görcs.
Régi jó cimborák Ők.
Kéretlen, hívatlan, váratlan vendégek.
Vendégek? Társak? Élettársak???
Gyűlölöm Őket. Bár mondhatnám azt is, kedvesek. Merthogy ragaszkodnak
A Fesz, az Ideg és a Görcs.
Nem akarnak továbbállni. Velem vannak éjjel s nappal.
Körbevesznek metrón, villamoson, trolin, buszon, vonaton, munkahelyen, kávézóban, úton-útfélen
Benne vannak a levegőben, a földben, a vízben, a fűben, a sörben, a borban
Benne vannak az ételben, belém másznak, figyelnek, a gondolataimban motoszkálnak, a véremet szívják, a tüdőmet feszítik, a szívemet szaggatják, forró vaspálcájukkal a gyomromat égetik.
Hánynom kell Tőlük!!!
Csak ritkán fáradnak el.
Este, mikor már a végkimerültség határán vagyok, beájulok az ágyba…
…na akkor, akkor megkegyelmeznek.
Akkor Ők is lepihennek.
Pihennek, hogy másnap újult erővel végezzék feladatukat.
Néha meg sem várják a másnapot.
Olyankor a Fesz, az Ideg és a Görcs kaján vigyorral az arcukon felráznak.
Ők már eleget pihentek.
Nem hagynak.
Mint megannyi fogaskerék zakatolnak a fejemben. És ha véletlenül elaludnék, beleszövik magukat az álmomba, ott tajtékzanak, tombolnak…
…megint, újra, még mindig...
Nem hagynak.
A Fesz, az Ideg és a Görcs.
Három meghatározhatatlan valami.
Láthatatlan képzelgések
metrón, villamoson, trolin, buszon, vonaton, munkahelyen, kávézóban, vízben, borban, ételben-italban, úton-útfélen, fűben-fában, földön és levegőben, mennyben és pokolban…

Csendben ülök. Szótlanul rugdosom a szemközti szék kopott lábát és…
és várok.
Várom, hogy vége legyen…
vége van.

guko
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.