Érzem lelkemben, tavasz, remegésed,
Pezsdül a vérem dalolva tenéked.
Csordul a könnye fakadozó rügynek,
Szűztiszta vére az alkotó létnek.
Benne mosolyog a nap üde képe,
Lángsugárt szórva az ébredő népre.
Árad keringve a bódító illat,
Megrészegítve már ember és állat.
Halk zenét suttog bérceken az erdő,
Bontja virágát pompázva a mező.
Szent varázs igéje kél minden lényben:
S épül a fészek az isteni fényben!
Bp., 1954
Hóvirág
Hóvirág, hóvirág:
fénybe siklik
a világ.
Kikelet, kikelet:
elűzte a
meleget.
Gólyahír, gólyahír:
tél sebére
meleg ír.
Fecskepár, fecskepár:
hangos lett az
eresz már.
Dobronak, 1957
Varga József: Tavaszi Ébredés
Érzem lelkemben, tavasz, remegésed, Pezsdül a vérem dalolva tenéked. Csordul a könnye fakadozó rügynek, Szűztiszta vére az alkotó létnek.
Tetszett a cikk?



