Szerettem volna jelen lenni unokám születésénél Londonban
Londonba utazom a Skyeuro járatán magyar idő szerint 6 órakor, londoni szerint 5 óra van, február 26-a. Miért kell ilyen pontosan meghatározni az időt?
Mert itt balra tőlem most megy le a nap. Tízezer méter fölött vagyunk, a Nap nem a Föld alá megy le, hanem a tíz kilométeres felhő alá. S a felhő a szivárvány minden színét sugározza, visszatükrözi a lemenő Nap sugarait.
A szivárvány a lányom férje. Most hozzájuk utazom. Már nem látszik a Nap csak a vörös, narancs, sárga, zöld, világoskék s a gép felett lilába sötétedő égbolt. Lent, a felhő fölött a vörös lassan feketébe megy át. Pesten egész nap hó szitált még.
Aki sokat repül, jól ismerheti az eget. Már sokan repülnek ugyan, de közben olvasnak, beszélgetnek, alszanak. A ég csak a pilóták barátja. Mi pilóták úgy szeretjük az eget, mint a barátunkat: mindig kutatjuk, mindig ismerkedünk vele, mindig képes új arcát mutatni. Nyáron már talán a ma született baba is fog utazni velünk Londonból Pestre, s talán valamelyik unokám egyszer pilóta lesz. Akkor biztosan nagyon jó barátok leszünk.
Egy hónappal korábban jött
Délben otthon megszólalt a telefon, vejem tört magyarsággal, de helyes magyarossággal válaszolt az érdeklődésemre: „Köszönöm, jól.” (Az angolok fordított sorrendben mondják.)
„És jól van a baba és Júlia is.” Még nem kapcsoltam, de amikor angolra váltott, megértettem, hogy már nem leszek ott a születésnél, de mindhárman boldogok, elégedettek, vidámak.
- Rohanok! – kiáltottam és majdnem lecsaptam a kagylót. - I come immediately!
- Várj, telefonálj előbb a papának, és Lacinak...
- Persze, oké, de első a repülőjegy!
S ahogy elküldöm az sms-eket a barátaimnak, mert ilyenkor több helyre zongorázok egyszerre, már kapom a választ: „kiviszlek a reptérre”.
Köszönöm, Istenem, köszönöm, Sanyi, köszönöm, Edit! (A feleség, aki gondolt rám vasárnap ebédidőben.)
A repülő már öt perce nem indul. Csak az eget nézem, minthogy az ablak mellett kaptam helyet. Júlia lányom is korábban született egy hónappal, és az anyatejtől tökéletesen elérte a korának megfelelő súlyt. Nincs okom félni, az ő babája három kilóval született. Csak éppen szerettem volna jelen lenni.
A gyermek megszületett nélkülem, a Napot sem tudom repülővel utol érni. Huszonnégy óra alatt körbevilágítja a Földet, tehát legalább még egyszer olyan gyorsan távolodik tőlem mint a repülő megy nyugatra. Egyre mélyebb a kék szín felettünk az égen.
Stansteden megveszem a vonatjegyet retur, amikor megtudom, hogy nincs vonat. Busszal kell menni, tehát még vagy két és fél óra, amíg Dél-Londonba érek.
A vejem vár, este fél tíz, a nagyobbik gyerek alszik, ő pedig bemegy a kórházba és hazahozza a feleségét. Már nem csodálkozom semmin. Fél óra múlva megjön a pici koraszülött három kilós baba. Egész éjszaka táplálkozik, van tej elég.
S én úgy érzem, mégis utolértem a Napot.
Dobosy Ildikó
Mert itt balra tőlem most megy le a nap. Tízezer méter fölött vagyunk, a Nap nem a Föld alá megy le, hanem a tíz kilométeres felhő alá. S a felhő a szivárvány minden színét sugározza, visszatükrözi a lemenő Nap sugarait.
Tetszett a cikk?



