Úgy érezzük, az egész világ velünk akarja magát eltartatni, és a mi zsebünkből szeretné a pénzt kihúzni. Van, aki hiánytalan visszafizetést ígér, van, aki jövedelem-elvonó gazdasági törvényeket hoz és szavaztat meg

Gyilkos verseny folyik mindenütt.
A bérek örökös utolsó befutóként lihegnek messze-messze az áraktól, szabadon választott felelős kormányunk naponta jelenti be valamely alapvető cikk árának az emelkedését, de legalább ugyanannyi ár szökik az égbe észrevétlen, egymás háta mögött, vagy más nagyobb információcsomagba becsomagoltan. Az adóprés egyre keményebben szorít, még a nincsteleneknek is van évvégén bevallani valójuk, mert hát az adósávok mindig nagydobra vert emelése még sohasem érte el az árindexek emelkedését. Vállalati pénzügyesek újra meg újra felfedeznek a központi jövedelem-elvonás páncélzatán valamilyen kis rést, egy kiskaput a Nagy Falon, melyet nagylelkű kormányzatunk újabb és újabb törvénymódosításokkal töm rendszeresen be.

Az infláció gúnyos kacajjal suhan át a fejünk felett, nem is tudjuk már számon tartani, hányadik X-be lépve. Úgy érezzük, az egész világ velünk akarja magát eltartatni, és a mi zsebünkből szeretné a pénzt kihúzni. Van, aki hiánytalan visszafizetést ígér, van, aki jövedelem-elvonó gazdasági törvényeket hoz és szavaztat meg, esetleg impotens intézményeket tart életben, vagy talán maga is az.

Minden bizonytalan.
Szaporodnak a bűnesetek, a közbiztonság minden eddigi szintet alulmúl. Rendőreink még a nyilvánvaló bűnesetek láttán is inkább csak a vállukat vonogatják, mondván, hogy a vagyon védelméről gondoskodjék a tulajdonos. Talán a közbiztonság lapos pénztárca láttán inkább a honvédelemre kellene ujjal mutogatnunk, hiszen ez a szektor az, amely a biztonságot megcélozva, kurucos hagyományok felélesztésével és a körkörös védelem hangzatos jelszavával milliárdos forrásokat tudott még az államháztartás kősziklájából is fakasztani. Sajnos létbiztonságot nem élesebbre fent fegyverek adnak. Félő ugyanis, hogy egy negyvennyolcas, tizenkilences vagy ötvenhatos intervenciót, vagy éppen egy harmadik kuvaiti világháborút ez a honvédség is éppolyan tehetetlenül nézne végig, mint akkor.

Nem lenne jobb rádöbbennünk, hogy ellenség nincs, elfutott, vagy más dolga van, és Európa országaiban inkább a körkörös védtelenség katonai doktrínáját meghirdetni? Talán akkor nem lenne szükség egy kőolajszagú háborúba sem belemennie a világnak, mert, ha nincs ellenség a szomszédban, akkor keressünk minél messzebb, annyira, hogy annak viselkedését az átlagember már semmiképpen se tudja közvetlenül figyelemmel kísérni, legfeljebb csak a tömegtájékoztatás mindig központi szájíz szerint görbíthető tükrén keresztül.

Ábel
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.