Voltam már gazdag és szegény. Ettem naponta egyszer, száraz kenyeret vagy kiflit, egy park padján, vagy a Nagy Folyó lépcsőjén, és naponta ötször, étteremben, svédasztalnál, szálloda reggeliző szobájában.

SZÜLETÉSNAPOMRA - Harminckét éves lettem én...

Voltam már gazdag és szegény. Ettem naponta egyszer, száraz kenyeret vagy kiflit, egy park padján, vagy a Nagy Folyó lépcsőjén, és naponta ötször, étteremben, svédasztalnál, szálloda reggeliző szobájában. Volt olyan év, amikor tíz kilót felszedtem, és olyan is volt, amikor ugyanennyit leadtam.

Jártam gyalog, kerékpáron, blicceltem a villamoson, utaztam stoppal, vonatperonon jegy nélkül. Máskor luxuskocsival, taxival, vonattal hálókocsiban, repülőgéppel.

Aludtam sokszor a szülői-nagyszülői fészekben, városban, mezőn, erdőben, hegyek között, folyóparton, állomáson, autópályán, tereken, parkokban, parkolókban, eresz alatt, padokon, sátorban, hálózsákban, szénakazalban, de luxusszállodákban sem ritkán. Laktam szülőknél, diákszállóban, a barátnőm lakásán, albérletben, saját lakásban, a Várban, Teréz városában, Lágymányoson, a Rózsák dombján, Óbudán, az Angyalok földjén és a Gazdagok rétjén is. Több lehetőség talán nincs is már...

Voltam közömbös, ellenzéki és megalkuvó, akkor, amikor a politikai színtéren még csak partizánharcot lehetett folytatni. Azóta azonban megjelentek az önjelölt próféták, a pengeváltók, a bokszolók, a könnyű és nehéztüzérség, a légierő az ejtőernyősökkel, Búvár Kundok, tömegpusztító fegyveresek, de könnyű reklámhazugságok, politikai szemfényvesztők és hipnotizőrök, hátbatámadók és provokátorok is jócskán. Az élet elrepült a fejem felett, a csatákba inkább be se szálltam, nem volt ott számomra hely...

Eleinte még szerettem a Városban kerékpározni. Az még akkoriban volt, amikor késő estére mindennap kitisztult a levegő. Aztán egyszer tönkrement a dinamó, aztán egy évre rá megint, és azóta sem működik rendben. Persze, ma már estére sem tisztul ki a levegő, és gyakran a gyerekeimhez is korábban haza kellett sietnem. Aztán a küllők kezdtek felmondani a Város útjainak, néhány hét alatt mindig elpattant egy. Később az ülések csináltak ugyanígy, majd más gépek, az autó, a televízió, a mosógép, a centrifuga és a többi. Hiába, a Város nincs biciklizésre méretezve - de sajnos életre de még lélegzetvételre sem; a gépek által nyújtott előnyök pedig nem fizetik ki a fenntartásukhoz szükséges energiát és infrastruktúrát.

Dolgozni jártam, érdekes volt a munkám, de nem nagyon hallgattak, és nem nagyon fizettek meg, én viszont nem adtam alább a prostitúció adott szintjénél. A legősibb szakma színvonalát akkor is, ma is mindig megfizették, ha valakinek a szakmai színvonal volt a fontosabb, akkor nem jutott olyan nagy tortaszelet. Tulajdonképpen nem akadt jobb munka a Városban, az országban pedig pláne nem. Aztán a jött a privatizáció, a cég átment részvénytársaságba, mindenből azonnali hasznot akart látni, és a kicsit is idealista munkák megszűntek. Bár a fizetések is megemelkedtek, de nem annyival, a gyerektartás pedig mindig elvitte a felét. Aztán felmondtam...

A hivatalokban mindig becsaptak. A dolgoknak szerettem a végére járni, de azok egyre csak hosszabbra nyúltak. A bankban félnapokat kellett sorbaállni, a boltokban a pénztárnál rendre tévedtek, de mindig az én káromra, a szervízben vagy nem javították meg az autómat és egy hét múlva újra elromlott, vagy ha nem volt igazi baja, akkor is megjavították, de legalábbis felszámláztak égig érő tételeket. Az időm nagy része ügyintézéssel telt, mégse álltak a dolgaim sohase rendben...

Szerettem is néhányszor, ugyanannyiszor csalódtam. Volt, aki elment, itthagyott, volt, aki nem akart elengedni és inkább öngyilkos lett. Ma már iskolás a gyerekünk. Aztán amikor már- már azt hittem, most hazaértem, akkor kiderült, már sem otthont építeni, sem dolgozni, sem kirándulni, sem gyereket nevelni, sem együtt élni, és a végén kiderült, hogy még szeretkezni sem akarok az asszonnyal. Azt hiszem, épp gazdag voltam, amikor hozzám csapódott, és nem vette észre, hogy ez csak véletlen. A válás hosszú volt, és véres, gyerekeimet a törvény elvette, a lakásunkban az asszony lakik, és hallani sem akar arról, hogy kiköltözzön...

Két válás után nem gondolhatok újabb családalapításra.

Bezárult minden utam, csak egy maradt, a Természet, a Mindenség, ami örök, ami biztos, ami befogad, ami ápol és eltakar.
-Ábel-
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.