Kisgyermekkortól felnõtt korig mindenkit érdekel, milyen lenne, ha szerepet cserélhetne valakivel. A gyerekek leginkább a mesék állatait igyekeznek utánozni, s szívesen veszik, ha szüleik játékállatokhoz hasonló mezbe bújtatják õket.

Kisgyermekkortól felnõtt korig mindenkit érdekel, milyen lenne, ha szerepet cserélhetne valakivel. A gyerekek leginkább a mesék állatait igyekeznek utánozni, s szívesen veszik, ha szüleik játékállatokhoz hasonló mezbe bújtatják õket.

Fontosabb a mez, mint a verseny, bár már óvodában is tartanak jelmezversenyeket farsang idején, azzal inkább a szülõket díjazzák. Egy-egy nyuszi, vagy mackójelmezre azonban még felnõtt korban is visszaemlékszik az ember, s maga is szívesen készít ruhákat.

Szívesen rendeznek farsangi mulatságokat kisebb-nagyobb társaságok, cégek, munkahelyek s minden évben megrendezik a legnagyobb bált, az operabált.

A maszk játék és valóság. Amíg készülünk, végigjátsszuk az összes elképzelésünket: mi lenne, ha… és minden elképzelés más szerep, új hódítás. Nem csak annyi vagyok, mint amennyit láttok, valójában én vagyok a nagy varázsló. Sõt a varázsló ruha alatt még tündér, balettáncos is lehetek, öregebb, bölcsebb, vagy fiatalabb, szebb lehetek, mint amilyennek eddig ismertetek.

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követõ álarcos mulatságok, sõt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög mûvének tartotta és üldözte is. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes 1502-ben született prédikációjában a következõképp ír: „Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban az istenüknek választják az ördögöt, amit álarcos mulatsággal, fajtalan énekekkel dicsõítenek megvetvén a Krisztust."

Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang idõszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak õsi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bõség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erõsen éltek a nép hagyományaiban.

Farsang ünnepéhez kötõdik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nõttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, võlegény. Kedvelt volt a férfi-nõi szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltûnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.

Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerûbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról. Az egyik szereplõ a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az õ viszálykodásukról szól a játék.
A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. A délszláv eredetû sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések, bár ezek általában a vigadalom botrányos részleteit emelik ki. Mivel az álarcok a szereplõknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nõk molesztálására, ami ellen a felháborodott közvélemény a hatóságok segítségét követelte. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, a sokácok ezt a farsangot záró eseményt Poklada ’átöltözés, átváltozás’ néven említik.

Amit nem tehetünk meg a saját személyünkben, azt megpróbáljuk egy szimbolikus alak szerepében. Egész társaságok alakíthatnak szerepeket, sõt a szerepek mögött gyakran valódi intrikák is szövõdtek.

Az irodalom is gyakran felhasználja a maszkabál bujtatóit, hogy hatalmi és politikai ellentétek színtereként a tragédiát izgalmas komédiává szelídítse. Bár Verdi Álarcosbál címû operájában a szenvedély és a becsület harca lélekben történik, a szereplõk a valós életben viszik végbe sorsuk által rájuk rótt tetteiket. Megmenekülhetnének-e a végveszélytõl, azt sosem lehet pontosan tisztázni, hiszen éppen a féktelenség ünneplése, a tudattalan felülkerekedése adja a lehetõséget a bukásra.
A tél temetése, a tavaszvárás boldogsága, vágyak és bimbópattanás illata friss nedveket küld a természetbe és az emberek szívébe.

Dobosy Ildikó
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.