A kályha vagy kandalló vagy, kemence furcsa formájú, és tányérok vannak beleépítve. Ettől olyan, mint egy amorf cserépkályha, melyből helyenként kihagyták a cserepeket, amik egyébként tányér formájúak

A kályha vagy kandalló vagy, kemence furcsa formájú, és tányérok vannak beleépítve. Ettől olyan, mint egy amorf cserépkályha, melyből helyenként kihagyták a cserepeket, amik egyébként tányér formájúak. Istenien néz ki, bár később megtudom, hogy tévedésből nem tettek fel annyi tányért rá, amennyi befedte volna, ám nekem így is tetszik. Még soha nem láttam ilyet. Hófehérre van festve ez a meleg, szinte élő testű kályha, és benne a barna cseréptányérok külön kis szemek, érzékszervek ezen a hatalmas fehér testen. Jólesően támaszkodom nekik, beleteszem a tenyeremet, kezet fogok a kályhával, majd később leülök elé a nagy fotelbe, és felteszem elgémberedett talpaimat, bele a cseréptányérok mélyedéseibe. Isteni érzés!

Ábel megint kenyeret süt.
Itt nálunk is ezt tette legutóbb, meg ha jön, akkor is mindig hoz a saját sütetű kenyereiből. Most legalább láthatom a folyamatot; házi malom, teljes kiőrlésű gabona, a kenyér gyúrása, dagasztása, majd a sütőbe betevése. Gázsütő ez, nem kemence, de nem zavar, mert a cserepes kályha olyan, mint egy kemence, és az oldalán egy kisebb nyíláson tüzet is lehet rakni benne egy másik kályhában. Fantasztikus szerkezet!
Ábel időnként kimegy, és behozza a délelőtt felvágott fákat. Kint nagy halomban fekszenek a hatalmas fatörzsek.
- Ezekből aprítottam ma egy adagot - mondja, és készül a másnapi favágásra is.

Ábel a közeli nagyvárosba jár dolgozni, hogy megéljen és népes, különböző helyekre szétszakadt családtagjait is el tudja tartani vagy támogatni tudja őket.
A nagyvárosban racionális, sőt tudományos dolgokkal foglalkozik; oktat, tanít, vizsgáztat, aztán hazajön és elkezdi az ősemberek életét élni. Na, azért ez nem igaz így teljesen, bár szereti magát ő maga is ősembernek nevezni. Az Ábel is kitalált, de találóan ráillő név.
Azért nem igaz, hogy az ősemberek életét éli, mert a házában minden „háj tek”, vagyis a legszuperebb, a legfejlettebb technika is megtalálható nála, de nem a hagyományos módokon.
Én ahhoz szoktam hozzá, hogy egy parasztházban nincs bent sem az áram, sem a víz, hogy a kútra kell járnunk, míg el nem törünk, meg hogy délután 4 után már síri sötétség van.
Készültem is lélekben ezekre a megpróbáltatásokra. De itt szó sincs ilyesmiről. Én meg nem győzök csodálkozni ezen a kacsalábon forgó ökoházon.
A gyönyörű cserepes tűzhelyhez van csatlakoztatva egy nagy bojler, melyben a víz melegszik, és melyből elvezetődik a fürdőszobába és az emeletekre is ez a víz, a radiátorokba. Ő biztosan jobban és szakszerűbben el tudná mondani, le tudná írni, hogy működik ez az egész. Én csak ámulok és bámulok a szintén hófehér, tiszta, ragyogó csőrendszeren, és a finom kis radiátorokon, melyekben a lent felmelegített víz zubog, és ad ott is kellemes meleget.
A fürdőszobában kávébarna színű, kényelmes méretű, háromszögletű kád, melyben ülni is lehet, és minden tiszta, rendes, kellemesen hangulatos. A kicsi dolgozószobában lap top és egy másik álló számítógép, monitorral. Ábel itt írja a leveleit nekem és azoknak, akik közel állnak hozzá, ha távol is élnek tőle. Esténként legalább a fénypostán találkozhatnak, találkozhatunk, nap mint nap. Most nem nézi meg a postáját, mert az ma estére megelevenedett előtte az én személyemben.

A felső szinten gyerekszoba, melyben látszik, érződik, hogy élet van, ha itt vannak a gyerkőcei, akik most pár kilométerre elköltöztek tőle az édesanyjukkal, családi válságok miatt. Ábel szomorú. Nem azért építette ezt a nagy és gyönyörű házat, hogy egyedül éljen benne. Ő szeretné, ha hazajönnének még a gyermekei a feleségével együtt, de most valami törés keletkezett a kapcsolatukban, amitől az asszonyka eltávolodott a férjétől, és a házától is. Pedig a falakon és az egész házban mindenütt érződik a keze és a lelke nyoma, a kreatív alkotásainak szépsége, az hogy ez a ház élt, él és élni is fog, ha vigyáznak rá és egymásra is a benne lakók.

A hálószoba most üres, de visszavárja azt, akiért épült, vagy ha nem jön, hát előbb utóbb az utódját. Egy kis egyszemélyes vendégszoba is van az emeleten, ahol kicsit megpihenek a hosszú út után. Mire ismét lemegyek, már az asztalon illatozik a fissen sült kenyér. A fejfájásom elmúlt, igaz egy kalmopyrin is hozzásegített ehhez, és nem is hánytam. A hányingeremnek sincs nyoma már.

Egy szelet meleg kenyérkét ropogtatok a fogaimmal. A szélein mák van és dió, a belsejében kísérletképpen krumpli is. Teljes értékű, gyógyító táplálék ez most nekem a még sajgó beleimre.
Ábel kolbászt vesz elő, de már nem zavar úgy, mint amikor a vonaton kolbászoztak a mellettem ülő férfiak. Örömmel nézem, ahogy jólesően falatozik belőle, és öblíti le vörösborral.

- Holnap majd én is iszogatok veled - , mondom én neki, de még nem kívánom a bort.
Meghitten ücsörgünk. Kint vadhideg lehet már. Pisilnem kell. Azt mondja Ábel, hogy nézzem meg a WC-t is, ami nem akármilyen szerkezet, hanem egy biovécé. A hazai egyik legnagyobb biovécé építő készítette neki személyesen. Ismét egy monstrum, egy lény, amit látok, amikor belépek a titkos ajtón. Ezt a kis ajtót még eddig észre sem vettem. Szinte elhűlök, amikor belépek és meglátom az emeletes fehér vécét. Egy emelkedőre kell ugyanis felkúsznom ahhoz, hogy leülhessek a lapjára. Alattam valami befúvott levegő keveri az emberi ürüléket oly módon, hogy az alkalmassá váljon komposzttá, majd pedig a keretet ápoló trágyává válni. Csak a túl sok vizelet nem tesz jót a dolognak. Á. elmagyarázza, hogy miért nem, de hamar elfelejtem, pedig biztosan érdekes az is.
- Szóval, ha sokat pisilnél, akkor inkább menj ki a kertbe, vagy használd a szobavécét - , mondja ő.
Kimegyek. Miért is ne?
Szerencsére lépésérzékelő van az ajtón, s ettől egy lámpa felgyullad, amint kilépek, Nem merészkedem messzire, csak a nádas szélén végzem el a dolgom. A lehelletem is megfagy, hát még, ami kijön belőlem, és ahonnan kijön. De nagyon élvezem a friss hideg érintését az intim testtájaimon is. Pár órja felülről lélegeztem be, most alulról lélegzem, szívom magamba a tiszta hideg, szinte ehető és iható levegőt. Megtisztulok általa én is megint.
Egy pillanatra hátrakapom a fejem, mert mintha lépteket vagy zörgést hallanék, és beleborzongok a gondolatba, hogy egy szarvas, egy őzike vagy egy róka megláthat, és elfuthat előttem, vagy esetleg beleharaphat hátulról a fenekembe. Gyorsan felhúzom a nadrágom, és sietek vissza a jó meleg szobába.
Bent Ábel már a lap topján ügyködik valamit.
- Van egy DVD-m - , mondja ő. - Nemrég kaptam egy rokonomtól, az a címe, hogy Hideghegy. Megnézzük?

DVD-t nézni itt? Hát azért jöttem le kilométerekkel távol Büdöspesttől, hogy itt este egy lap topon dévédét nézzek? Furcsa érzés. A külvilág és a tajga léte megszűnik, és a szobában a lap top előtt ülve, a jó melegben indulhat a tv nézés, ahogyan otthon is esténként. Bár Ábelnek nincs tévéje, mert azt ezek az ökobio emberek kiüldözik az otthonaikból, de a laptopos dévédézés nekem felér egy lórúgással itt az őserdőben.
Mégis fülig ér a szám.
- Nem is vagy Te olyan nagyon ősember - , mondom én, mert ahhoz, hogy belőlem egyszer igazi ősasszony legyen, még sok víznek kell lefolynia Ábel biovécéjében.
Éjszaka azért teszek róla, hogy így legyen.

folyt. köv.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.