„Ehess, ihass, ölelhess, alhass, s a mindenséggel mérd magad!”
/etüdök a természetközeli életmódra egy pesti lány szemszögéből/
Indulok Ábelhez egy magyarországi ökofaluba. Végre. 15 éve ismerem őt. A néhány család által újonnan épített, napkollektoros, biogazdálkodós faluról pedig már szintén sok-sok éve tudok. Ábel ott lakik. Ő az egyik alapító tag. Őslakos.
Amikor itt van nálunk, vendégségben, akkor is arról beszél, micsoda csoda az a hely.
Budapestet büdöspestnek nevezi, ami engem egy kissé idegesít és bánt is egyben, mert hát én egy pesti lány vagyok. Ő sem őshonos vidéki, bár nem Budapesten születetett. De később pesti lett, meg világpolgár, míg végül meglelte hazáját ott, ahol most él, s ahova engem is hív legalább látogatóba.
Ő Ábel a rengetegben. Huszonéves volt, amikor megismertem. Erdei sétáink alatt a zöld- és az öko-bio- mozgalmakról értekeztünk. Sok közös érdeklődési területünk volt. Ő is, én is ki szerettük volna a próbálni a vidéki, természetközeli életet.
Nekem 60 kilométerre sikeredett eltávolodnom 5 teljes évig Budapesttől, aztán gyorsan visszarohantam egy csepeli panellakásba, jobb híján. Nem én akartam, de míg az odaút vidékre könnyű volt, a visszaút már kevésbé. 10 éve itt élek a kisebbik lányommal Csepelen, és szeretünk is itt lakni. De amikor eljön valaki, aki olyan, mint Ábel, megint felsejlenek bennem az ifjúságom álmai, melyeket még az akkori párommal együtt tervezgettünk, dédelgettünk; vidéki élet, kommuna, közösség, bioételek, ökogazdálkodás, stb.
Amikor ő jön, hallgatom, ahogy mesél, de nem indultam eddig még el ismét arra a nagy útra, amelyből néhány nap is a mindenséggel határos. Úgy gondoltam, és ez az évek múlásával egyre csak erősödött bennem, hogy öreg vagyok én már megint életformát váltani és változtatni egy újabb kiköltözéssel.
Most mégis eljött az az időszak az életemben, hogy megelégeltem a gépesített panel lakásomat, ahol naponta romlik el valami, s ahol horribilis összegeket fizetünk ki azért, hogy szimplán csak legyen hova behúzódnunk az időjárás viszontagságai elől, és hogy ezért hajtok egy mókuskerékben nap mint nap.
Úgy éreztem, lassan megint elég. Menni akarok valahova, ahol az egyszerűség és a tisztaság elemi erővel van jelen, s ahol a saját értékrendem szerint élhetek kreatív, alkotó életet. Elindultam hát Ábelhez,- most még csak látogatóba.
Folyt. köv.
Mira
"Ehess, ihass, ölelhess, alhass, s a mindenséggel mérd magad!" /etüdök a természetközeli életmódra egy pesti lány szemszögéből/
Tetszett a cikk?



