Szorongással, gonddal terhes életünket, számolatlan hétköznapjainkat ünnepek fűszerezik, közösségi alkalmak tehetik széppé, változatossá. Amikor kicsit más minden, amikor nem csak ünneplőbe, vagy kifejezetten az alkalomra készült ruhába öltözünk, hanem talán a a lelkünk is készül az eseményre. Az sem árt persze, ha van némi kis áhítat, vagy misztikum a dologban. A farsang ideje, a böjtelő és a télutó valaha bőven adott alkalmat erre. A húsvét előtti, negyvennapos böjtöt megelőző időszaka ez az évnek, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Nálunk német hatásra már a középkorban elterjedt a farsangolás szokása, szegények és gazdagok körében egyaránt.
A táncos mulatozásban, evés-ivásban bővelkedő hónap végére, azaz a farsang farkára estek a legeseménydúsabb szokások, amikor a sötétséget, a telet jelképező farsang hercegét, a rongyból, szalmából készült bábot elégették, maradványait pedig eltemették - segítendő a beköszöntő tavaszt a téllel való küzdelmében. Az égetésnek, füstölésnek amúgy tisztító hatást tulajdonítottak, így e hagyomány egyben a megtisztulásra is alkalmat adott. De számtalan gonoszűző, termésvarázsló szokást is teremtett a böjtelő.
A vallás háttérbe szorulásával, új eszmék, tézisek térhódításával az ünnepekből egyre inkább kikopott az ősi, hittel rejtelmekkel teli tartalom, olyan mértékben, ahogy az ember egyre inkább feledi azt a tényt, hogy maga is a természet része.
Mi lett hát a farsangból? A rangjától, szimbólumaitól megfosztott hagyományból mára tüllök, selymek suhogása, stólák lebbenése, parfümök terjengése és az egymást fürkésző, női kíváncsi tekintetek maradtak. A lélek ki-, a zsigerek bekapcsolása, bálok, társas terek - menedzserek találkozója. Az ősi hagyományok helyébe új divatok léptek, áhítat, misztikum nélküliek: többnyire üzleti kapcsolatok ápolását segítő vizitek, mustra, a régen látott ismerős mennyit váltott és változott, igazodott, feleséget vagy partnert cserélt, tavaly, tavalyelőtt óta.
És hol van a tél? Hol van az évszakok egymásutánisága. De, alighanem sokan egyetértenek velem abban, gonoszűzésre, termésvarázslásra, megtisztulásra bizony ma is szükségünk volna.
Tóth Katalin
A táncos mulatozásban, evés-ivásban bővelkedő hónap végére, azaz a farsang farkára estek a legeseménydúsabb szokások, amikor a sötétséget, a telet jelképező farsang hercegét, a rongyból, szalmából készült bábot elégették, maradványait pedig eltemették - segítendő a beköszöntő tavaszt a téllel való küzdelmében.
Tetszett a cikk?



