Verés, szexuális erõszak, barátok eltiltása – néhány példa a családon belüli erõszakra, amelynek szankcionálására nincs magyar törvény. Egy évvel ezelõtt az ENSZ elmarasztalta Magyarországot, mert nem segíti az áldozatokat. A civil szervezetek szerint semmi nem változott, a hatóságok szemében viszont sokat javult a helyzet.
T.A., az ENSZ nõk jogaival foglalkozó CEDAW Bizottsághoz forduló panaszos nyolc éve élt már együtt élettársával, amikor a férfi bántalmazni kezdte. A családja nem hitt a nõnek, mondván „egy ilyen jóravaló fiú biztosan nem tesz ilyet”. A rendõrség nem lépett, mert a férfi többnyire már nem volt a lakásban, mire kiérkezett a járõr. Az orvos, akihez látleletet vetetni ment az asszony, azt tanácsolta, hogy „ne csináljon belõle ügyet, minden családban vannak viták”. Az ügyvédek is sokáig tehetetlenek voltak, a szomszédok nem mertek tanúskodni, mert a férfi megfenyegette õket. A gyermekjóléti szolgálat azt mondta, hogy a gyermekeket közvetlenül nem bántalmazták, „csak szemtanúi voltak” a történteknek, így nem tudnak közbelépni, nem tudják védelem alá venni a kicsiket. Az anyaotthon pedig azzal csapta be az ajtót, hogy a menekülõt kerekesszékes, súlyosan fogyatékos gyermekével együtt nem tudják befogadni.
A rendszeresen bántalmazott magyar nõ közel hat éve tartó kálváriájának eredménye, hogy az ENSZ CEDAW Bizottsága (Nõkkel Szembeni Diszkrimináció Felszámolásának bizottsága) tavaly februárban elmarasztalta a magyar államot, amiért egy kiszolgáltatott állampolgárának nem nyújtott azonnali és megfelelõ segítséget – tájékoztatott a NANE Egyesület és a Habeas Corpus Munkacsoport.
Göncz Kinga augusztusban, levélben válaszolt a bizottság és a panaszos felvetéseire, a hivatalos feleletrõl azonban azt tartják a nyilvánossághoz forduló civil szervezetek munkatársai, hogy „számos féligazság, irreleváns állítás és ferdítés” van benne. Nem értik, hogy a kormányzat miért nem tesz lépéseket a megfelelõ törvény megalkotására, hiszen közeleg a bizottság történetében példátlan elmarasztalás évfordulója is.
„Házastársa, élettársa erõszakos magatartása miatt átlagosan minden héten meghal egy nõ és havonta legalább egy gyermek” – olvasható az Igazságügyi Minisztérium honlapján abban a 2003-as Országgyûlési határozatban, melyben a törvényhozók a probléma hatékony kezelésére alkalmas stratégia kidolgozását irányozták elõ. Eszerint egyébként 2004 márciusára egy törvényjavaslatot kellett kidolgoznia a kormánynak – ez megbukott, egyelõre tehát nincs erre vonatkozó törvényünk.
Jogalkotás
„Sokáig látens problémaként kezelték ezt a kérdést, a bántalmazott nõk nem kértek segítséget, mert szégyellték a történteket vagy nem is hitték, hogy változtatni lehetne helyzetükön. A jogalkotók és a társadalom számára is tanulási folyamat kezdõdött, és ez azt is jelenti, hogy a törvénytervezet körüli viták sokáig tartanak majd” – nyilatkozta a hvg.hu-nak Kondorosi Ferenc az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, aki elmondása szerint abban is biztos, hogy a nemsokára az Országgyûlés elé kerülõ törvény elfogadását követõen az Alkotmánybírósághoz fordulnak a bántalmazók személyiségi jogai miatt aggódók. A civil szervezetek errõl úgy nyilatkoznak, hogy az élethez való jog a többi, az alkotmányban meghatározott jog felett áll.
„Ausztriában évek óta jól mûködik a családon belüli erõszak problémájának kezelése. Amennyiben egyértelmû, hogy bántalmazás történt, a rendõr elrendelheti az elkövetõ azonnali eltiltását, ha pedig bizonyítékokkal – látlelet, tanúk, gyermek pedagógusának véleménye – jelentkezik a bántalmazott személy a hatóságoknál, akkor távoltartást rendelhetnek el” – válaszolta Herman Judit a NANE Egyesület munkatársa arra a felvetésre, hogy sokak szerint egy távoltartó rendelkezés visszaélésekre is lehetõséget teremthet. A nemi erõszakkal kapcsolatos bejelentésekre hivatkozik, amelyeknek – információi szerint – két százalékáról derül csak ki, hogy nem igaz. A törvény megalkotása mellett szól az is, hogy például a gyermekbántalmazást törvénnyel tiltó országokban néhány tíz év alatt mérhetõen csökkent azon emberek száma, akik elfogadhatónak tartják a gyerekek veréssel történõ nevelését „Alapvetõen attitûdbeli változásról van szó, ugyanakkor a prevención túl szükség van azokra a rendelkezésekre is, amelyek az azonnali beavatkozást, az áldozatok biztonságát, valamint az elkövetõk felelõsségre vonását teszik lehetõvé."
Kondorosi Ferenc szerint azokban az országokban, ahol szigorúbb a távoltartás, mint amilyet a magyar jogalkotók terveznek, ott megengedõbb az Alkotmány. Elmondása szerint maga a törvény megléte is komoly visszatartó erõt jelent majd. „Csupán jogalkotói akarat kérdése, hogy a törvényhozók megalkossanak egy, a nyugati országokban is létezõ, távoltartást lehetõvé tévõ törvényt. Elvileg mindegyik alkotmányos alapjog egyenlõ, de az élethez, s az emberi méltósághoz való jog, mint az ’alapjogok alapjoga’ az összes többi deklarált alapjogot megelõzi. Fontos kritérium persze, hogy a bántalmazó törvény adta jogai se sérüljenek. Tulajdonképpen bármelyik álláspont – az azonnali eltiltás bevezetésének jogossága, illetve jogtalansága is – megindokolható, levezethetõ az alkotmányból, attól függõen, hogy mi a jogalkotó valódi szándéka, melyik alapjogot tartja erõsebben védendõnek” – igyekezett tisztázni a felek jogi szópárbajának indokait a hvg.hu-nak Zsdrál Petra büntetõjogász.
A kérdésben szintén illetékes Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium helyettes államtitkára, Szabó Szilvia megkeresésünkre elmondta, hogy tavaly július elsejétõl minden 40 ezer fõnél nagyobb lélekszámú településen már kötelezõ „családok átmeneti otthonát” létrehozni, illetve Budapesten és a régiókban további nyolc átmeneti otthont fognak megnyitni. Az ismert menedékházakon túl egy titkos anyaotthont is terveznek. Ezen kívül 24 órás telefonszolgálatot mûködtetnek (06-80-20-55-20), ahol szakemberek fogadják a hívásokat és azonnali elhelyezést is ajánlanak a bántalmazott nõknek és gyerekeknek. A CEDAW Bizottság ajánlásaival kapcsolatban azonban a minisztériumnak „végsõ álláspontot nem áll módjában adni”, de Szabó Szilvia úgy véli, hogy a Bizottság – már februárban – megfogalmazott ajánlásait, ahogy a fentiek is igazolják, „többségükben teljesítették”.
Verés, szexuális erõszak, barátok eltiltása - néhány példa a családon belüli erõszakra, amelynek szankcionálására nincs magyar törvény. Egy évvel ezelõtt az ENSZ elmarasztalta Magyarországot, mert nem segíti az áldozatokat. A civil szervezetek szerint semmi nem változott, a hatóságok szemében viszont sokat javult a helyzet.
Tetszett a cikk?



