Wolfgang Amadeus Mozart 250 éve született 1756-ban Salzburgban az érseki székhelyen. Az érseki udvarban a legkitűnőbb zeneművészek gyűltek össze. Négy éves korában már kitűnően zongorázott, komponált, hegedült.
Mindnyájunknak lehet Mozart-emlékünk, hiszen már általános iskolában több dallamot megtanultunk, akkor is, ha nem volt valaki zenetagozatos. Mégis talán az Amadeus című filmből és musicalból ismerhetjük meg leginkább a tizennyolcadik századi Bécs hangulatát, II. József császár korának zenei világát. Zenélt a császár, és zenélt az utca népe: a Varázsfuvolát énekelték – bár nem volt még rádió. Az egyszerű, de nagyon népszerű dallamok belopták magukat a hallgató lelkébe:
Minden jó szív lelne bár ilyen csengő kincset,
Hogyha ellen törne rá,
Visszaűzné mindet. (Jó barátság a Varázsfuvolából)
Vége van íme a szép időknek, nem csapod a szelet már a nőknek. (Figaró házassága)
Mindkét opera a népmesék tisztaságát árasztja: három próbát kell kiállni a vándorlegénynek, a furfangos szolga túljár a hűbérúr eszén, sőt, az asszonyok (a legelnyomottabb réteg, hiszen saját körükön kívül semmiben sem dönthetnek) éles eszükkel megtréfálják a férfiakat, bebizonyítják, hogy ők a nyak, mely a fejet (a férfit) mozgatja.
A szabadság
Az ifjú Mozart, a legmodernebb művész, nemcsak műveiben, gondolkodásában, hanem életében is megvalósította a tökéletes szabadságot: felhagyott a feudális kötöttséggel, s talán korában elsőként független önálló polgárként kísérelte meg a mindennapi kenyér megkeresését.
Mozart a lángész biztonságával rajzolja meg a Don Juan-i figura ellentétét, egyben kiegészítőjét, Leporellót, a szolgát. Közrendű ember, aki kénytelen lealjasodni, hogy a nagyúr minden gazságának készséges kiszolgálója legyen.
Míg az úr ott benn cicázik,
Künn a szolga lába fázik.
Nekem ilyen élet nem kell,
Unom ezt a szolgasort.
A nagyúr nem szégyell udvarolni még az esküvőre készülő mennyasszonynak sem. Mozart operáiban megbűnhődnek az első éjszaka jogával élni kívánó nemesek. Don Juan pedig, aki nem átallott a holtak szellemeivel is gúnyolódni, nem képes a jó szó által megtérni, a pokol lángjai közé kerül. Nincs egyetlen mentő szó, amely könyörögne érte.
A játék
A muzsika játék. Játék mindazoknak, akik képesek az Univerzum törvényeit magukévá tenni: legyen az a matematika, a logika, a nyelvek vagy a zene. S a hallgató is akkor érti meg ezt igazán, ha képes magáévá tenni ezt a fölismerést.
Kontrasztok sorozata indul a legkisebb népdalban is, ezt kell szívünknek, fülünknek és agyunknak felfognia. A hangossal szemben megszólal a halk. Az emelkedővel szemben az ereszkedő, a nyers pörölycsapással szemben a gyengéd esengés, a természet hatalmas erőivel szemben az emberi lélek tisztasága.
Szimmetria
Mozartnál a zenei beszédnek ezek a fordulatai az egész költői struktúra meghatározójává és jellemzőjévé terebélyesedik. Az első fok (tonika) megjelenését követi az ötödik, a domináns. Aztán megfordítja a zenei mondatot, hogy disszonanciát keltsen a lelkünkben és feloldhassa teljes konszonanciává. Az ismétlések és ellentétek pedig az újra-felismerést teremtik meg a hallgatóban. Az ismétlés variációvá, vagy transzformáció tárgyává válik. Egyetlen dal a Varázsfuvolából (Papageno és Papagena duettje) ennek a logikai játéknak tökéletes példáját mutatják.
Mozart muzsikája olyan szimmetriát mutat, mint testünk szerkezete. A szimmetria egyetemes fogalom szívünk dobogásában a szisztolé – diasztolé szakaszokban, bal – jobbas járásunkban, ki- belégzésünkben ez járja át egész életünket.
Amit Mozart tett az a költői egyensúly, a művészet szintje. Átalakító elve a kihagyás: ne várjunk mindvégig páros szimmetriát. Kezdetben kétütemes frázisokat hallunk:
Szép május, jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait,
Oly régen várlak téged, hogy minden nyíljon itt.
Egy-egy ilyen egyszerű zenei mondat kibővül teljes szimfóniává felhasználva a muzsika minden eszközét, hogy a tökéletes béke nyugalmát megteremtse végül.
Az a sok baj, félreértés,
Mely ma szívünk meggyötörte,
Bizalommal, szeretettel
Véget boldogságban ért.
Dobosy Ildikó
Wolfgang Amadeus Mozart 250 éve született 1756-ban Salzburgban az érseki székhelyen. Az érseki udvarban a legkitűnőbb zeneművészek gyűltek össze. Négy éves korában már kitűnően zongorázott, komponált, hegedült.
Tetszett a cikk?
Oszd meg a barátaiddal!
Címkék:



