Az óévrõl újévben olykor kiderül: relatíve jó év volt - az újévhez viszonyítva. Az újévi fogadalomról viszont fehér holló, ha kiderül: nem csupán fogadalom volt, megfogadója meg is fogadta önön fogadalmát.
Utóbbinak alapvetõ oka abban a hibában keresendõ, hogy legtöbben olyasmit fogadnak meg újévi fogadalomként, aminek teljesítésére nem hajlamosak. Ezen segíteni lehet: fogadjanak meg olyasmit, aminek teljesítésére hajlamosak, ami nem esik nehezükre.
Nagy Ötlet!
Vegyünk például egy illegálisan mûködõ kisvállalkozót, aki lakásbetörésekre szokott vállalkozni. Ha újévi fogadalomként azt fogadja meg, hogy azévben egyetlen lakásba sem tör be, hát az nehezen teljesíthetõ, mert akkor mibõl fog megélni, esetleg családjával együtt?
Ha viszont azt fogadja meg, hogy lakáskipakoló-kisvállalkozóból lakásbeltartalom-felszámolási nagyvállalkozó lesz, az már sokkal reálisabb célkitûzés. Igaz, több kockázattal jár, de hát nem csupán az üzlet, hanem az ügylet is olykor kockázat szülõje. Ez még a nagyon sötét ügyletekre is vonatkozik, mert vak igazságszolgáltatás is találhat olykor szemet, nem csak a közmondásbeli vak tyúk. Aztán mennyi szemet kell bekötni utána nagy bankókkal!
Ha egy politikus azt fogadja meg, hogy az újévben ellenlábasaival méltányos és tárgyilagos lesz, hát az nehezen teljesíthetõ, mivel mivel ellenlábasai fogadkozásai felett nem rendelkezik, így végül megcsúfolt-kicsúfolt bohócként hagyhatja el a politikai élet porondját.
Ha viszont azt fogadja meg, hogy politikai ellenlábasairól lerántja a leplet /ha nincs rajtuk lerántanivaló lepel, akkor elõbb rájuk teszi/, úgy dicsõséges bohócként sétálhat körbe a politikai élet porondján, és mindenképpen nagy tapsot kap valahonnan. Kétszer ad, ki gyorsan ad /akár pofont is/, kétszer ránt le leplet, aki gyorsan ránt! Tanulni kell a népi mondásokból, ha valaki orránál fogva akarja vezetni a népet!
Fentiekben említett Nagy Ötletem - szégyen, de be kell vallanom! - sajátmagam eddigiekben még nem hasznosítottam, nem hagytam el járt utat a járatlanért, így nem is jutottam elõre. Az újévi fogadalmak teljesítése terén egyáltalán nem!
Egyik évben - régen volt, talán igaz is volt - Leninrõl olvastam, aki akkor még Vlagyimir Iljics megszólítással kissé rokona volt a népeknek /a "vengerszkij naród"-nak is, habár sokan csak úgy viszonyultak ehhez, mint ahogy rokonságukhoz általában/. Nos, nagyon megtetszett, hogy Lenin milyen gyönyörû rendet tartott az íróasztalán, piros ceruza itt, más színûek ott, egy helyen a tollak, fegyelmezetten meglapuló papirosok... Elrestelltem magam, megfogadtam: az újévben én is ilyen nagy rendet tartok az íróasztalomon /persze, az is igaz, hogy a Lenin által képviselt Rendet egy bizonyos rendetlen, anarchista nõ nem helyeselte, és ezt szegény államférfinak pisztolyával is kinyilvánította, de nálam ilyen anarchista nõ nem volt a láthatáron, mivel feleségem semmilyen nõt - anarchistaságtól függetlenül - nem engedett rá e láthatárra, lévén okos asszonyka, aki nem egyetlen évre fogadkozik/.
No, mit cifrázzam: nem tudom, hogy a ceruzák, tollak, papirosok vagy másféle tárgyak voltak a hibásak, de az íróasztal-rend nálam nem ment az újévben /sõt, az utána következõ újabb és újabb években sem/.
Persze, már elõzõleg is akadtak bajok újévi fogadalmaimmal, ha méginkább visszaforgatom az Idõ kerekét. Egyetemistaként megfogadtam például, hogy az újévben rendszeresen látogatom az elõadásokat. Igen, de a rektorság nem fogadta meg, hogy újévre kicserélteti az elõadótermek kínpadjait, melyekben az óévben lehetetlen volt édes álmot álmodni, sõt, még tisztességesen aludni is. Azon ötletemet, hogy inkább az elõadások látogassanak engem, otthonomban, a hierarchiát mánikusan atyaistenítõ professzorok viszont elvetették, a távoktatás meg, akkor még, ismeretlen fogalom volt Kismagyarországon.
Node, hagyjuk a múltat!
Eszembe jutott valami... Annakidõtájt, gimnáziumi búcsúmenetünkön, 1956-ban, osztályom meghatottan énekelte az ilyenkor szokásosat: "Ez út hazámba visszavisz, filiszter leszek magam is...". Én, mint az osztály öntudatos DISZ-titkára, ezt nem énekeltem ugyan, sõt, mosolygós lenézéssel tekintettem filiszterségre /polgárságra/ vágyó társaimra. Most azonban felötlik bennem. hogy mi lenne, ha megfogadnám, újévi fogadalmul: filiszter leszek magam is?
Manapság egyre több a polgár, már a paraszt is polgár, ott van pédául az a sok traktoros parasztpolgár, meg, még fentebb, az a sok polgári paraszt...Miért ne lehetnék polgár, filiszter én is, a rózsadombi proletár?!Talán vissza kell riadnom egy kis filiszterezéstõl?
Dehogy! Nem nehéz az! Az embert rányomtatják egy ménkü nagy plakátra, ahonnan daliásan, bizakodón óriási "V" betût mutogat boldognak-boldogtalannak, hogy elhitesse velük: jön a Victory /gyõzelem/, jön a Változás, persze, csak ha a V betût mutogatókra szavaznak. Egyébként a Változás többféle variációban jöhet, oszt’ volt már olyan, hogy a választáskor V betût mutogatók választás után úgy rúgták v..., azaz hátsófelükön, saját választópolgáraikat is, valószínûleg Alagon is, hogy...
Nem, nem, mégsem leszek filiszter, nem adom fel rózsadombi proletárságom, engem ne nyomjanak plakátra, eleget nyomtak eddigi életemben. sõt, még most is... Majd kitalálok mást, illetve már kis is találtam! Az újévben, megfogadom, próféta leszek! Arra hajlamot is érzek, no meg az nem is veszélyes foglalkozás. Csak arra kell ügyelni: prófétaként az ember mindig rosszat próféciázzon! Az rendszerint spontán bejön, így a prófétát Nagy Prófétaként tisztelhetik /már úgy értem: tisztelhetik, nem tilos tisztelni, - habár ki a csudát tisztelnek Hungaryban, kérdem tisztelettel?!/.
Ha véletlenül valami jó is bejönne /de az lehetetlen!/, akkor sem kell félnie a prófétának: itt a jó vagy magától elromlik, vagy elrontják. Hungary ez!
Igen, igen, ez pompán újévi fogadalom, teljesíthetõ. Ha pedig az a mondás jönne be, hogy "senki sem próféta a saját hazájában", akkor legfeljebb elmegyek világprófétának.
Hüm-hüm. Ez sem jó, mégsem! Milyen nehéz is ez az újévi fogadkozás, ha a teljesíthetõségre is gondol az ember! Hiszen Jónás sem nagyon boldogult prófétaságával Ninivében...Igaz, persze, az is, hogy rosszul csinálta a dolgot: arra mutatta a "Nini!"-t, meg a "Nono!"-t, amire az Isten parancsolta...Nem ígérnek sikert, kérem, az ilyen próféciák az Ördög Birodalmában...
Az óévrõl újévben olykor kiderül: relatíve jó év volt - az újévhez viszonyítva. Az újévi fogadalomról viszont fehér holló, ha kiderül: nem csupán fogadalom volt, megfogadója meg is fogadta önön fogadalmát.
Tetszett a cikk?



